Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

birtokában elfoglalt állása nem volt oly czimmel felruházva, melyben önálló rendelkezési joga a vi atott körülményekhez képest bíróilag kimondható lenne. A dolog lényege most főkép az, hogy Fried Mór gazdatisztet alperes czég megbizta-e, és hogy ennek folytán jogosítva volt-e Fried Mór felperes részére iooo métermázsa búzát Aradra szállítva eladni és arra vételári részleteket felvenni ? E részben Koppik Mihály, törvényes kifogás alá nem vehető tanú eskü alatt vallotta, hogy közvetlen tudomása van arról, hogy az alku megkötése idejében alperes czégtől távirat érkezett, mely távirat tartalma szerint a Fried Mór által kötött alku jóvá lett hagyva, tudomással nem bír, hogy az A. alatti Fried Mórtól származik, általa lett aláírva, a gazdasági másoló-könyv szerint az iooo métermázsa buzaeladási ügyletről levél is küldetett alperes czégnek, továbbá, hogy Friedtől hallotta, miként az ügyletre előleget is vett fel. Az ügylet megkötésének megbízatására nézve felperes neví zett- Koppik Mihály tanú mint akkoriban alperes czég szolgálatában állott tisztviselő személyében félpróba erejű bizonyíték nyújtatván, ezen fél bizonyíték kiegészítéséhez az 1868. évi LIV. t.-cz. 236. § a alapján felperesnek a pót-, azon körülményre pedig, hogy felperes a megkötött ügylet folytán 4000 frt előleget adott alperes czég részére, mint a bizonyítandó tények egyedüli közvetlen tudomásában levő félnek az idézett törvény 235. §-ához képest a főesküt megítélni és az ítéletet 239. §-ának figyelembe vételével az eskü le- vagy le nem tételétől függővé tenni kellett. A dolog természetéből folyó jogos következtetés, hogy a ki megbízatása folytán ügyleteket köt, valamely dolgot elád, annak értékét is felveheti. Ha tehát felperes az előirt két rendbeli esküt leteszi, az esetben alperes gazdatisztjével kötött alku joghatálylyal bir és a vételári előlegek visszatérítendők. Az illetőség kérdésében a kir. Ítélőtábla 1887. évi 32230. sz. határozatában kimondatott, hogy jelen kereseti ügy nem tekinthető kereskedelmi ügyletnek, felperes pedig azt, hogy keresete kereskedelmi ügyletet képezne, kereset levelében nem állítja, esetleges károsodását nem igazolta, a követelt 400 frt piaczi magasabb árkülönbözettel okozott állítólagos kárát megíllapitani és megítélni nem lehetett; stb. A budapesti kir. Ítélőtábla a következőleg itélt: A kir. ítélőtábla az elsőbirósági Ítéletnek azt a részét helybenhagyja, a mely szerint a felperest 400 frt tekintetében elutasította ; egyéb részét megváltoztatja s a felperest keresetének többi részével feltétlenül elutasítja ; stb. Indokok. Az elsőbirósági Ítéletnek az alperest 4007 frt 55 kr és járulékaiban feltételesen marasztaló rendelkezését meg kellett változtatni s a felperest keresetének ez összegre vonatkozó részével feltétlenül el kellett