Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

63 A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben I. r. alperes Ch. Pál az 1889. évi június hó 26-án 2535 sz. a. hozott sommás végzés vonatkozó része hatályának fentartásával 600 frt tőke s ennek járulékai fizetésére köteleztetett, helybenhagyja, egyebekben megváltoztatja, az idézett sommás végzést elsőrendű alperessel szemben az óvási és váltódijra s a 16 frt 65 krt meghaladó perköltségre vonatkozó részében, másod-, harmadés negyedrendű alperesekkel szemben pedig egészben hatályon kívül helyezi, felperest elsőrendű alperessel szemben keresetének az óvási és váltódijra s a fentebbi 16 frt 65 krt meghaladó költségre vonatkozó részével, másod-, harmad- és negyedrendű alperesekkel szemben pedig egész keresetével elutasítja; stb. Indokok. Elsőrendű alperesre vonatkozólag az elsőbiróság Ítéletét fentebb megjelölt részében azért kellett helybenhagyni, mert az eredeti váltón telepes megnevezve nem lévén, a vt. 44-ik §-a második bekezdése értelmében az elfogadó elsőrendű alperes elleni kereset fentartására óvás nem volt szükséges, az a körülmény tehát, hogy a felvett óvás az utóbbiak szerint szabálytalan, elsőrendű alperesre nézve csak azt vonja maga után, hogy ez az alperes az óvási és csak a visszkereset indithatása esetében járó váltódijat megfizetni nem köteles. A váltóösszegnek és törvényes késedelmi kamatának megfizetése alól azonban őt fel nem menti; továbbá, mert ez az alperes, bár összes kifogásait a felperessel közvetlenül fenálló viszonyból meríti s igy azok a vt. 92. §-a alapján, a menynyiben egyébként helyesek, évényesithetők volnának ; felperes tagadásával szemben sem azt, hogy a kereseti váltó az általa és harmad- és negyedrendű alperes által felperestől megvett ingatlanok vételáráról kiállított váltók egyikével azonos s hogy a megállapodás szerint az csak akkor fizetendő ki, ha az ingatlanokat felperes tehermentesíti és hogy annak lejárata a megállapodás ellenére töltetett ki, nem bizonyította, főesküvel való bizonyításnak pedig az e részben az elsőbiróság által felhozottaknál fogva nincs helye. Végül, mert elsőrendű alperes, ki a tőke és kamat meg nem fizetése által a keresetre, kifogásai által pedig a tárgyalásra minden körülmények között okot szolgáltatott, a prts. 251. §-a alapján a kereseti és tárgyalási költségnek azt a részét, mely szükségképen felmerül akkor is, ha a kereset csupán ő ellene indíttatik, tehát a fentebb kitett kőltségösszeget felperesnek megfizetni köteles. Egyebekben az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni s felperest elsőrendű alperessel szemben keresetének az óvási és váltódijra s a most említett költséget meghaladó költségre vonatkozó részével, a többi alperesekkel szemben pedig egész keresetével el kellett utasítani, mert a vt. 102. §-a szerint az óvás annak a személynek, kinél az teljesítendő, üzleti helyiségében, ilyennek hiányában pedig lakásán eszközlendő s az, hogy az üzleti helyiség, vagy a lakás kipuhatolható nem