Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

nyesen rendelkezhetett és jogügyletet köthetett, ez indokból tehát az 1873, évi szeptember hó 26-án kelt, a keresethez B. alatt csatolt átruházási okirat, melynél fogva gróf Stadion György a per tárgyát képező illetményt nejére, Lázár Teréziára ruházta át, tulajdoni joggal meg nem támadható. Igaz ugyan, hogy az ellenirathoz 1. szám alatt csatolt, Pesten 1860. évi szeptember 30-án kelt kötelezvénynél fogva, br. Huszár Lajos hídvégi •összes birtoka és annak tartozékai az osztrák nemzeti bank részére 10,000 frt kölcsönösszeg erejéig le volt kötve és a telekkönyvi intézménynek Krasznamegyében, a hol a szóban forgó nemesi jószág fekszik, 1863'4. évben lett életbeléptetése alkalmával azon kölcsön iránti zálogjog, a hídvégi 32. számú tjkvben foglalt, és több azon nemesi jószágokhoz tartozó ingatdanokra be is kebeleztetett és hogy akkor, midőn gróf Stádion György és neje, felperes jogelőde között a B. alatti okiratban foglalt jogügylet létrejött, idézett számú tjkvken foglalt ingatlanokra az osztrák nemzeti bank javára, a végrehajtás az E. alatti okirat szerint már el volt rendelve, az azonban, a mint eléggé világosan bizonyítja ezen E alatti végrehajtási végzés, a hídvégi 149. számú tjkvben 503. hrsz. alatt foglalt, per tárgyát képező ingatlanra kiterjesztve nem volt, sem az 1873. évi október hó iö án foganatosított bírói árverésen eladva nem volt, mert az 5. szám alatt csatolt árverési hirdetmény világosan igazolja, hogy az árverés a bécsi cs. k. országos törvényszéknek 39656/872 szám alatt kelt C alatti végzésének megfelelőleg csak a hídvégi 32., 30., 31., 33., 35., 47., 48., 70., 71., 129. 130., 131., 162., 173. számú telekjegyzőkönyvekben foglalt ingatlanokra rendeltetett el, azon körülményből azonban, hogy a 149. számú telekjegyzőkönyvben 503. hrszám alatt felvett ingatlan tartozékát képezvén a 32. számú telekjegyzőkönyvben foglalt nemesi birtoknak, azt levonni, mikép ezen tartozék, tehát a per tárgya egyetemben a többi ingatlanokkal és az ahhoz tartozó jogokkal eladatott volna, nem lehet, mert a per tárgya, ha accessoriumnak is tekintetik és mintegy kiegészítő részét képezi az eladott és jelenben alperes tulajdonát képező uradalomnak, az a telekkönyvi intézménynek életbeléptetésével külön czimen és külön telekkönyvi betétbe levén felvéve, egy oly különálló birtoktestet képez, mely határozottan kifejezett intézkedés nélkül megterheltnek, lefoglaltnak és eladottnak törvény szerint nem tekinthető. Alperesnek azon körülményre állapított kifogása, hogy az árverési hirdetmény szerint az uradalomhoz tartozó erdők is az árverés tárgyát képezték, nem bir törvényes alappal, mert annak világos szövege szerint csak azon erdők értetnek, melyek a 32. számú tjkvben 241 és 749 hrsz. alatt vannak felvéve, a felfejtettek szerint tehát alperes a per tárgyát nem szerezvén meg, jogszerű tulajdonosnak nem tekintethetik, minélfogva vele .szemben arra nézve a tulajdonjog felperes, mint a keresethez B. 1. alatt csatolt okirat szerint törvényszeiü szerzője javára megítélendő volt. A per-