Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

46 tétbe nem volt vehető, mert az eredeti tulajdonosok örökösei tulajdonosokként csakis 1887. évben lettek bejegyezve, mert érvénytelen bekeblezés alapján elbirtoklásnak 3 év alatt helye nincsen, hanem egy harmadik irányábani ; nv'nden jogok akár vannak a nyilvánkönyvekbe bekebelezve, akár sem, rendszerint legfeljebb harmincz évi nem használás, vagy ugyanannyi ideig tartott hallgatás által elenyésznek, ez esetben pedig az államkincstár zálogjogát legfelebb 23 éven át nem használta és a kérdéses ingatlanok tulaidonosai legfelebbb 23 éven át hallgattak ; tehát sem az elévülésnek sem az elbirtoklásnak érintett ideje nem járt le. Mind a két fél költségei kölcsönösen azért szüntettettek meg, mert a pervesztes alperes a zálogjog szervezésénél jóhiszemüleg járt el és ezen jóhiszeműségnél fogva konok perlekedőnek sem tekinthető. A budapesti kir. Ítélőtábla a következőleg itélt : A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja és 20 frt perbeli és 2 frt 50 kr felebbezési költségnek alperes részére leendő megfizetésére kötelezi ; stb. Indokok. Felperes kereseti kérelme oda irányul, hogy az omori 46. sz. tjkvben C) 1. 2. 3. hrsz. a. 21 frt 80 kr., 17 frt 59 kr és 52 frt 21 kr követelések és 5% kamataik erejéig az államkincstár javára bekebelezett zálogjogok eredetileg érvénytelennek kimondassanak, ennek folytán a dettai kir. jbiróságnak mint tlkkvi hatóságnak 1823. számú sorrendi végzésével annak II. 2. pontja alatt a kir. államkincstár javára a felperes által megindítandó pertől feltételezetten sorozott 21 frt 80 kr., 17 frt 59 kr. és 52 frt 21 kr. követelések 3 évi 50 0 kamataikkal együtt a kielégítési sorrendből kihagyassanak. Felperes ezen kereseti kérelmének azonban helyt adni nem lehetett azért, mert az 1881 : LIX. t-cz. 197. §-ának végbekezdése szei'int tlkkvi bejegyzések érvényessége ellen csak az tehet kifogást, a ki a bejegyzést a tlkkvi rendeletek értelmében keresettel megtámadni jogositva van, minthogy pedig a tlkkvi rendt. 148. §. értelmében a bejegyzés eredeti érvénytelensége miatt csak az indithat törlési keresetet, a ki nyilvánkönyvi jogaiban sértve érzi magát, minthogy továbbá felperes azokra az ingatlanokra nézve, melyekre az államkincstár zálogjoga bekebeleztetett, az árverés megtartása előtt tulajdonoskénc bejegyezve nem volt és igy a kérdéses zálogjog bekebelezése által nyilvánkönyvi jogaiban sérelmet nen szenvedett, minthogy végre felperes abból a körülményből, hogy az omori 46. sz. tjkvben foglalt ingatlanokra később, vagyis az államkincstár zálogjogának bejegyzése után maga is szerzett zálogjogot, a C) 1. 2. 3. hrsz. bejegyzések és az azok alapjául szolgált jogügyletek érvényének megtámadására s a törlési per megindítására való jogosultságot nem származtathat, felperest alaptalan kelésétével elutasítani kellett ; stb. A kir. C u r i a a következő ítéletet hozta : A budapesti kir. ítélőtábla ítélete érdemben helybenhagyatik, a perköltségekre nézve azonban megváltoztatik és ezeknek kölcsönös megszüntetésére vonatkozólag az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok. Felperes az omori 46. sz. tjkvben felvett I. 1—5. alatti 1li telekre C) 1. 2. 3. alatti 1886. évben a kiszolgáltatott inségkölcsönösszegek erejéig a m. kir. államkincstár javára bekebelezett zálogjogoknak