Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

45 telén bekeblezésük indokából fenn nem állanak, még pedig azért nem, meit a telekkönyvtől beszerzett 3 rendbeli eredeti kötvények a telekkönyvi tulajdonosok által [864. évben alá nem Írattak, de aláírhatok ezek által nem is voltak, még pedig azért nem ; mert ezen telekkönyvi tulajdonosok, mint ezt a keresethez F. G. és H. alatt csatolt okmányok igazolják és alperes be is ismeri, ezek az illető kötvények Kiállítása előtt már meg voltak halva (meghaltak 1887. évben) és mivel utánuk csakis kiskorú örökösök, t. i. az 1887. évben ingatlanaiknál tulajdonosokként bekeblezett P. Trifu és P. Joszim maradtak ; az ingatlanok —• mennyiben ezen kiskorú volt örökölök az ingatlanok tulajdonosainak tekinthetők is lettek volna, adósságokkal csak akkor teiheltethettek volna, ha a gyám, gyámhatósági engedélyivel az illető kötvényeket aláirta volna. Ámde ezen kötvényeket sem a gyám nem irta alá, sem a gyámhatósági helybenhagyás nem adatott nekik meg, hanem mint ezt a kötvények kimutatják, ezek egy bizonyos I. Mischa által lettek aláírva, rnely I. Mischa mint ezt az alperes 1889. évi április hó 18-án felvett póttárgyalási jegyzőkönyvben beismeri és a kihallgatott tanú I. Nesztor is bizonyitja, olyan egyén volt, ki jogositatlan embertől a kérdéses adósságokkal terhelt ingatlanokat megvette volt és azokat, mikor az inségi kölcsönök 1864. évben megadattak, épen birta. Ennek aláírására azonban a keresettel megtámadott zálogtételek alkothatók nem voltak, mert a nyilvánkönyvi betáblázásra mindenekelőtt szükséges, hogy az, ki a zálogtétel alkotását megengedi, a záloggal terhelendő ingatlan tulajdonosa is. —• I. Mischa a törvény értelmében a terhelt ingatlanok tulajdonosa soha nem levén, az államkincstár kölcsönei az ingatlanokra bekeblezhetők nem voltak és igy a bekeblezés érvénytelen levén, az államkincstár maga részére ezen bekeblezésből semmiféle jogokat nem igényelhet, miért is a zálogtételek érvénytelenségét elismerni tartozik, illetve midőn időközben az ingatlanok eladattak, annak tűrésére kötelezendő volt, hogy az ő javára sorozott összeget nem ő, hanem az utána következő jelzálogos hitelezők kapják meg. Alperesnek azon érvelése, miszerint a zálogtételek fennállóknak tekintendők, mert a tulajdonosok kapták meg az inségi kölcsönöket és mert ezen kölcsönök terhelik az ingatlanokat, tekintetbe nem volt vehető, mert mint fent mondatott, nem is a telekkönyvi tulajdonosok örökösei kapták meg a kölcsönöket, hanem I. Mischa és mert az, hogy ezen kölcsönök terhelik az ingatlanokat, törvényes alappal nem bir, mit legjobban igazol, hogy a kölcsönök be lettek kebelezve, minek nem kellett történnie, ha törvénynél fogva az inségi kölcsönök terhelnék az ingatlanokat. Épugy tekintetbe nem volt vehető alperesnek azon érvelése, miszerint az államkincstár ezen kölcsönök iránt elbirtokolta a zálogjogot, mert az több mint 3 év óta bekebelezve volt a.z ingatlanokon, még pedig tekin-