Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

39 a székesfehérvári kir. járásbíróság a következő ítéletet hozta : Alperesek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett s egyetemlegesen tűrni tartoznak, hogy felperes 200 frt töke, ennek 1889. október 28-tól számítandó 6°/0 kamatai s 32 frt 50 kr. perköltség-követelésére nézve magának a sárkereszturi 94. sz. tjkvben A. I. 1., 2., 7., 11., 12., 16., 21. sorsz., ugy a sárkereszturi 488. tjkvben A. I. 6. sorsz. a. felvett ingatlanokból kielégítést szerezhessen az esetre, ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy ő a kereseti követelésnek általa lett megvétele előtt nem bírt tudomással arról, hogy a kereseti 200 frt követelés már előzőleg annak lefoglalása előtt fizetve lett és ez nem áll fenn ; ellenkező esetben felperes keresetével elutasittatik és köteles 21 frt 50 kr. perköltséget alperesnek 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetni stb. Indokok. Alpereseknek a birói hatáskör ellen tett kifogása figyelembe vehető nem volt, mert a kereseti követelés nem tartozik a törv. rdts. 53. §-ában felsorolt azon ügyek közé, melyekben a rendes birói illetékességtől való eltérésnek helye nincsen. Alperesek a keresetnek alapjául felhozott tényállás valódiságát tagadásba nem vették, kifogásul felhozták azonban, hogy a kereseti követelés még annak lefoglalása előtt kifizetve lett s hogy felperes ezen követelésnek fenn nem állásáról akkor, midőn azt megvette, tudomással birt. Miután azonban az osztr. ált. polg. törvénykönyvnek az ideigl. törvénykezési szabályok által hatályban fentartott 469. §-a szerint a jelzálog megszüntetésére az adósság kifizetése magában nem elegendő és a jelzálogos ingatlan mindaddig lekötve marad, mig az adóslevél a nyilvánkönyvből ki nem töröltetik, alperesek pedig a kereseti 200 frt tartozás kifizetésekor annak tlkvi törlését elmulasztották, az esetre, ha felperes a kereseti követelés megvételekor tudomással nem birt arról, hogy a kérdéses követelés már előzőleg még a foglalás előtt kifizettetett s igy az fenn nem áll s ha tehát ekként jó hiszemmel szerezte meg a kereseti követelést, az esetben felperes ellenében, kinek tulajdonjoga a kérdéses követelésre bekebeleztetett, alperesek a további fizetés tényével nem védekezhetnek. Döntő ténykörülmény tehát az, vájjon felperes akkor, midőn a felperesi követelést megvette, birt-e tudomással vagy nem arról, hogy a kereseti követelés még a foglalást megelőzőleg kifizetve lett, mert a mennyiben erről tudomással birt volna, ez esetben nem tekinthető olyannak, ki a tlkvi állapotban bizva, jóhiszemüleg szerezte volna meg a kereseti követelést, mely esetben ezen oknál fogva a kereseti követelés fizetését nem is követelhetné. Felperes azonban tagadásba vette, hogy a jelzett körülményről tudomással birt volna s alperesek felperes Ragadásával szemben nem bizonyították be az ellenkezőt s mivel felperest az említett döntő ténykörül-