Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

38 nyerendi, hogy mily anyagra irva mutatkozzék az a forgalomban, hanem igenis nyilvánul az a váltótörvény szigorában és váltójellegét is egyedül az adja meg, hogy a köztörvényénél sokkal szigorúbb formában tétetett a fizetési igéret; tekintve továbbá, hogy a váltótörvény az anyag minősége tekintetében mi rendelkezést sem tartalmaz, és hogy a kereset csatolmányaként különben eléggé alkalmasnak mutatkozó, ámbár palatáblára irott váltó — a váltói lényeges kellékek összeségét foglalja magában, kellett ezzel szemben a v. t. 92. §-a alapján a váltó és ennek irás anyaga ellen felhozott s érdemlegesnek nem is tekinthető kifogás mellőzésével alperest a már kibocsátott végzés értelmében a váltóbeli összeg megfizetésére itéletileg is kötelezni. Az irás anyag és minőségének tartóssága ellen felhozott kifogás figyelembe azért nem vétethetett, mert a váltőszöveg — annak érvényesítésekor egész terjedelmében olvasható volt, s mert annak tartalma ellen kifogás különben sem tétetett; továbbá mert a váltó érvényesítése folytán czélját elérte, az ottani bekövetkezhetőségek a váltó jogi természetére többé egyáltalán befolyással nincsenek. A budapesti kir. Ítélőtábla a következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az első biróság ítéletét helybenhagyja. Indokok. A váltó érvényére nézve közömbös, hogy az minő anyagra van irva, feltéve, hogy a használt anyag a váltói cselekvények teljesítését lehetetlenné nem teszi; mert a váltószöveg írásánál kisebb vagy nagyobb fokú tartóssága csak a váltónak gyakorlati használhatóságára és értékesithetésére van befolyással, de annak váltói erejét nem érinti; mert e szerint az irótáblára palavesszővel irt, egyébként a váltó minden lényeges kellékével ellátott s a kötelezési szándék komolyságát illetőleg kétségbe nem vont kereseti váltó évényes váltónak lévén tekintendő : alperes mint annak elfogadója a v. t. 23. §-a értelmében a váltóösszeg megfizetésére helyesen köteleztetett. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : A másodbiróság neheztelt ítélete az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. 328. / V. polg. tanács. Árverésen megvett követelésnek érvényesítésénél az adós nem védekezhetik azzal, hogy a követelést a lefoglalás előtt már kifizette és azt a vevőnek tudtára adta; az ily követelés azonban csak azon összeg erejéig érvényesíthető, a mely összegig még az árverés előtt törölve nem volt. 1891. február 12. 6186/1890 p. sz. R. Mihály felperesnek, — Sz. Imre és társa alperesek ellen 200 frt tőke és jár. iránti perében —