Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

35 véve 1640 frt 91 krban visszafizetését alperestől követeli, a közteherviselést életbe léptető 1848. évi törvény alkotása előtt keletkezett kötés idejében majorsági (allodialis) természetű föld levén, miután a reá vonatkozó egyezség nem jobbágy és földesúr között köttetett, valamint az 1853. márczius 2-án kelt úrbéri nyiltparancs 19. §-a által szabályozott elbánás alá nem vonható, éppen ugy az 1873. évi XXII. t.-cz. szerinti eljárás alá nem tartozhat, mivel az arra való település az A) alatti egyezségben határozottan tiltva van, és igy azon egyezséget a szerződésekre nézve ma érvényben levő, és az idézett úrbéri nyiltparancs 20. §-ában is hivatkozott magánjog szabályai szerint kellvén megítélni, és azt tartalmánál fogva egy időhöz nem kötött bérszerződésnek tekinteni, a mely tulajdonképen azért lett jelenlegi alakjában kiállítva, mivel az annak keletkezése idején fennállott törvények szerint nemesi birtoknak tulajdonul való szerzésére nem nemesek sem csere, sem adásvételi szerzés utján képesítve nem voltak. Ezek előrebocsátása után felperes keresetének hely adandó volt, mert igaz ugyan, hogy a B) alatti kimutatásban megjelölt évekre eső, és ott elősorolva kitüntetett adómennyiségekkel a felperes kincstári uradalom telekkönyvi tulajdonát képezett nagyobb területű ingatlanban benfoglalt részletekért lett az alperes mint hason tulajdonos által birt 30, helyesebben 34 933^600 hold területű föld megróva; tekintve azonban, hogy ezen most megjelölt ingatlan a megosztott tulajdonnál fogva csakis telekkönyvileg képezi felperes tulajdonát, mig azt tényleg már évek hosszú sora óta teljes használati joggal alperes kizárólag birtokolja, s jövedelmeit ő élvezi, a jog és méltányosság elveibe ütköznék, ha az A) alatti egyezség kikötményei szerint ahhoz kapcsolt csekély szolgálmányok megszűntével és a későbbi törvények rendelkezései folytán ugyanazon ingatlanhoz annak korábbi adómentességét megszüntetve, közteherképen hozzátapadt, s felperes által kifizetett adóösszegeket annak vissza nem térítené. Alperes által az elévülés tekintetében a per során tett kifogások figyelmen kivül voltak hagyandók, mivel felperes követelésének keletkezése idejétől 1867. évtől kezdve 32 év még nem telt el. Az 1876: XV. t.-cz. illetve az ezt hatályon kivül helyező 1883. évi XLIV. t.-cz. 90. §-ának erre vonatkozó rendelkezései pedig csak akkor volnának figyelembe vehetők, ha az államkincstár a kereseti összeget kitevő adómennyiséget a kivetéstől számított 5 év alatt be nem szedte volna, miután azonban ezen összegek a B) alatti szerint felperes által évről-évre kifizettettek, utóbbi azoknak visszatérítését alperes, mint hasontulajdonos és birtokos ellen a magánjogi törvények által megállapított elévülési határidőn belül érvényesíthette. Ezen előadott okokból alperest a helyette felperes által kifizetett, s a kereseti követelést tevő, valóság és számszerüség tekintetében nem kifogásolt adóösszeg végrehajtás terhe melletti visszatérítésére kötelezni kellett. Alperes viszonkeresetével azért volt elutasítandó, mivel ellenirata 3*