Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)
126 J. Miklós és B. Lajos tanuk egybehangzó vallomásukban nem is vallották volna, igazoltnak veendő, hogy a jogügylet létrejöttekor a közös erdőilletőség a birtokosok között már meg volt osztva, hogy pedig ily állapotban az erdőilletőség is elidegeníthető, azt az 1871 : LIIII. t. cz. 56. §-a világosan igazolja. Hogy pedig a felosztott erdőilletőségek a birtokosra leendő telekkönyveztetése tárgyában az eljárás folyamatba tétetett, azt szintén J. Miklós és B. Lajos tanuk igazolták és igy világos, hogy a L. István által az A. és B alapján megszerzett tulajdonjognak bekebelezése nem lehetetlenség, hanem csak idők kérdése. Hogy ezen erdöilletőségek tulajdonjoga átíratásának későbbi időre való fentartása pedig már a szerződések kötésénél figyelembe vétetett, az nemcsak a többször hivatkozott tanuknak a 3. sz. a. kérdőpontok 4-ére adott igenlő feleletükből, hanem V. Balázs felperesi tanú vallomásából következtethető, mert a G. alatti kérdőpontok 2-ára adott felelete csak ugy magyarázható, hogy az 5. sz. alattiban eladott ingatlan telekkönyveztetésének útjában mi sem állván, az nyomban átirattathatott, mig az A. és B. alattiak bekebelezése a felosztott erdő-illetőségek telekkönyveztetésének idejére halasztatott. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla az elsőbiróságnak Ítéletét helybenhagyja, sat. Indokok. Az 1871 : LIII. t.-cz. 56. §-a az úrbéri és zsellértelkek után járó erdő- és legelőilletményeknek különváltan eladását megengedi, mihelyt azok a telekkönyvben külön vannak kitüntetve. A törvénynek ebből az engedélyéből nem az következik, hogy az ilyen illetményekre vonatkozóan kötött jogügylet érvénytelen, ha az illetmények a telekkönyvben még nincsenek külön kitüntetve, hanem csak az, hogy az ilyen jogügylet az említett illetményeknek a telekkönyvekben kitüntetése előtt a telekkönyvben nem foganatosítható, illetve be nem jegyezhető, de maga a jogügylet azért érvényes, ha az különben a szerződések érvényességéhez szükséges egyéb belső és külső kellékekkel bir. A felperesek más tekintetből nem is támadták meg a keresetben említett szerződéseket, mint aboól, hogy azoknak kötésekor az erdóilletmények a telekkönyvben külön kitüntetve még nem voltak, de még a kereset megindítása után sem lettek kitüntetve, tehát állításuk szerint a szerződések azért is érvénytelenek, mert be nem tölthetők, illetve a tulajdonjog azok alapján a telekkönyvben el nem nyerhető. De ez sem ok a szerződéseknek érvénytelenítésére helyesebben felbontására, mert magukból az A. és B. alatti szerződésekből, továbbá a 2 a. közsJgi bizonyítványból, valamint a V. Balázs, T. Miklós és B. Lajos tanuknak vallomásából kétségtelen, hogy az erdőilletménynek a tulajdonosok között való felosztását már a szerződések kötése idejében foganatosították, hogy továbbá ennek természetes következményéül a telekkönyveknek ez irányban való átalakítása folytán az A. és B. alatti zerződések is betölthetők lesznek. Ezek szerint, ha valónak vétetik is a felpereseknek az az állítása, hogy a felek tulajdoképen csereszerződést kötöttek és ennek következtében az A., B. és 5'/. alafti szerződések a bennük foglalt valódi jogügylet szerint biráltatnak is meg, ezeknek a szerződéseknek érvénytelenítésére kellő alap és ok akkor sincs, mert a jogügyletnek megkötése bizonyítva lévén, az nem tesz különbséget, hogy a jogügylet adásvevés vagy csereszerződés alakjában köttetett meg. Az elsőbiróságnak ítéletét a kereset