Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

124 Felperes képviselőnek a másodbirósági ítélet ellen közbevetett felebbezésért járó munkadija 5 írtban állapitattik meg saját felei ellenében. Indokok. Helyesen utasította el a másodbiróság felpereseket keresetükkel a karácsondi 430. számú telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanra vonatkozólag, mert arra nézve, hogy felperesek, mint néhai P. János gyermekei az örökhagyó Amália után maradt ezen ingatlanra mint ági vagyonra oldalági örökösödési jogczimen öröklési igényt érvényesíthessenek, nem csak azt kellett kimutatniok, hogy az érintett ingatlan örökhagyó K. Amália ennek édes anyjáról K. Györgyné született P. Annáról, erre pedig atyja P. Jánosról, felperesek édes atyja P. János testvéréről szállott, hanem azt is tartoztak bizonyítani, hogy ezen ingatlan a velük közös törzsről, vagyis felperesek nagyatyja és az örökhagyó K. Amália anyai nagyatyjáról idősb P. Jánosról szállott örökségkép az örökhagyóra ; ezt azonban nem bizonyították, sőt a becsatolt telekjegyzőkönyvi kivonatból kétségtelenül kitűnik, hogy ezen ingatlant örökhagyónak nagyatyja P. István vétel utján szerezte, ezen ingatlan tehát felperesekre ági vagyont nem képez. De helyesen utasíttattak el a másodbiróság által felperesek keresetükkel a karácsondi 235. számú telekjegyzőkönyben A. I. 2 — 7. sorszám alatt felvett ingatlanokból örökhagyó K. Amália hagyatékához tartozó felerésznek felére nézve is; mert a hagyatéki iratoknál eredetben létező s a viszonválaszhoz másolatban mellékelt közjegyzői okirattal bizonyítva van, hogy örökhagyó, K. Amáliának édes anyja, P. Anna férjezett K. Györgyné az örökségkép édesatyjáról, P. Istvánról reá szállott s a karácsondi 235. számú telekjegyzőkönyvben felvett 2/4 úrbéri külső telekből öt illető V4 kültelek fele részét még életében férjének, jelenbeni alperes K. Györgynek oda ajándékozta, ez pedig azt elfogadta, ezen ajándékozás által tehát ezen V* külteleknek fele része alperes hitves társsal szemben ági minőségét elvesztette és habár P. Anna K. Györgyné hagyatékának tárgyalásakor alperes ezen ajándékba nyert vagyonra nézve gyermekeivel szemben jogát nem érvényesítette s az egész1^ kültelek az egyik gyermek K. Máriának 1884. évben bekövetkezett halála folytán K. Amáliának adatott át a hagyatéki bíróság által, de miután alperes a nejétől ajándékba kapott vagyonról, mint ez a másodbirósági Ítélet indokolásában kifejtve van, kifejezetten le nem mondott, a P. Annát illető V4 külteleknek elajándékozott fél része sem képez felperesekre nézve oly ági vagyont, melyre nézve a megajándékozott alperessel szemben öröklési igényt formálhatnának.