Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

123 Indokok. A karácsondi 430. számú telekjegyzőkönyvből kitűnik, de a hagyatéki iratok is igazolják, hogy az említett jegyzőkönyvben felvett ingatlant néhai P. István, néhai F. Mátyás örököseitől 200 írtért megvette, ebből folyóan ezen ingatlan, mint szerzett vagyon nem szállt vissza P. István atyjára, néhai id. P. Jánosra, illetve ennek jogán többi leszármazóira, vagyis felperesekre, mert az ideigl. tk. szab. 10. §-a szerint leszármazók és végrendelet hiányában, az apa és anya csak azon vagyonra hivatvák öröklésre, a mely tőlük vagy águktól származott az örökhagyóra és mert a tí. § a szerint csak olyan vagyonban örökölhetnek az oldalági rokonok a hitvestárssal1 szemben, a mely az örökhagyóval közös törzstől származott. Minthogy ezek szerint felperesek a karácsondi 430. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanra nézve kereshetőségi joggal nem birnak,. őket e részben keresetükkel eiutasitani kellett. A karácsondi 235. számú telekjegyzőkönyben felvett ingatlanra nézve alperes beismerte ugyan, hogy az a vagyon néhai idősb P. János után Szállott leszármazóira, névszerint P. Istvánra, ennek halála után egyedüli gyermekére P. Anna férjezett K Györgynére ; azonban a 2*/. alatt csatolt közjegyzői okirattal igazolta, hogy neje született P. Anna ezen ingatlan fele részét ő neki ajándékozta s ő az ajándékot elfogadta. Az a körülmény, hogy alperes az ajándékozási okiratot sem a nejer sem Mária gyermekök hagyatékának tárgyalása alkalmával nem érvényesítette, az ajándékozást hatálytalanná nem teszi ; mert alperes ugyanakkor erről kifejezetten le nem mondott, és mert figyelemmel arra, hogy gyermekeit az ajándékba kapott birtokjutalék tekintetében saját örököseinek is tekintette, ezekkel szemben jogfentartással élni nem tartozott. Ennélfogva felpereseket a karácsondi 235. számú telekjegyzőkönyvbe felvett ingatlanból az örökhagyó nevén vezetett járulék felére nézve keresetükkel elutasítani, ellenben az emiitett birtokjutalék másik felére vonatkozóan az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni kellett, mert e részben P. Anna nem rendelkezett; mert P. Anna után ez a birtokjutalék gyermekeire, K. Amáliára és Máriára szállott, ezek elhalálozása folytán pedig idősb P. János jogán felpereseket, mint oldalági rokonokat illeti; végre mert alperes felperesek tagadásával szemben azt, hogy néhai P. István, ezt az ingatlant terhelten vette át, nem bizonyította. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : A budapesti kir Ítélőtáblának fentebbi számú és keletű ítélete nem felebbezett azon részében, mely szerint a karácsondi 235. számú telekjegyzőkönyvben A. I. 2—7. sorszám alatt felvett ingatlanból K. Amália, hagyatékához tartozó fele részének felére nézve felperesek oldalági örökösödési jogát megállapította, érintetlenül marad, felperesek által felebbezett egyéb részében pedig helybenhagyatik.