Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

11fi és a törvény szerint őt megillető jogra nem hivatkozott ugyan, de ebben a kérelemben a törvényes özvegyi jogra vonatkozó kérelem is, mint kevesebbre irányult, benfoglaltnak tekintendő ; mert továbbá a másodrendű, alperest, mint az elhaltnak második nejét, az első nőtől 4 gyermek maradván, az 1890. VIII. t.-cz. 18. § a szerint egy gyermekrésznek haszonélvezete, vagyis a hagyaték V5 részének használati joga illeti. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : A másodbiróság Ítélete nem felebbezet részében érintetlenül marad,, elsőrendű alperes Ködököcz Gáborné özvegyi jogát megállapító felebbezett részében pedig helybenhagyatik megfelelő indokaiból és még azért, mert az a körülmény, hogy elsőrendű alperes özvegysége tartama alatt törvénytelen ágyból gyermeket szült, a törvényen alapuló özvegyi jog megszüntetését még nem vonja maga után. 355. III. polg. tanács. A Ludovika katonai akadémia mint orsz. közintézetbe való felvétel végetti ajánlási jogot a törvény csak az illető adományozóknak, illetve örököseiknek biztosította: ez tehát oly személyhez kötött jog, mely másra át nem ruházható ; minthogy a törvény e jogot maguknak az adományozóknak s örököseiknek azon feltevésben biztosította, hogy ezek az intézet ügyét szivükön viselik s az intézet közhasznát tekintve, abba csak alkalmas s az országos czélnak megfelelhető ifjakat fognak ajánlani Ezen egyedül az alapítók iránti bizodalomnál togva törvényileg biztosított ajánlási jog tehát már maga ezen körülménynél fogva eladás vagy üzérkedés tárgyát nem képezheti. 1891. június 10. 10654/1890. p. sz. G. Vilmos felperesnek, gróf B. Árpád I. r. és báró P. Andor ügyvéd II. r. alpéres ellen 600 frt tőke s jár. iránti perében — a budapesti kir. törvényszék a következő Ítéletet hozta : Felperes keresetével mindkét rendű alperes irányában elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntetnek. Indokok. Másodrendű alperes nemcsak a kezesség elvállalásából merített kifogással élt a kereset ellenében, hanem felhozta mindazon kifogásokat, melyek őt, mint kezest a kereseti ügyletből tolyólag I. r. alperessel együtt megilletik s ennélfogva védekezését az Ítélet hozatalánál a? 1868. évi LIV. t.-czikk 112. §-ának alkalmazásával I. r. alperesre kiterjesztőleg is tekintetbe kellett venni. A valódiságára nézve nem kifogásolt kereseti A. és B. alatti okiratok tartalmukkal kétséget nem hagynak fenn a tényállásra nézve, melyből felperes 600 frt iránt követelést támaszt, kétségen kivül az okból, hogy felperes és I. r. alperes oly ügyletet kötöttek, melynek értelmében utóbbi