Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hetedik folyam (Budapest, 1891)

104 Indokok. Az alperes részéről 1888. április 4-én felpereshez intézett D. alatti távirat által, továbbá az ugyanazon év és hó oén alperes részéről felpereshez intézett következő távirat által «mi lesz a luczerna- és lóhereszállitmánynyal r küldi-e vagy nem ? kérek rögtön tudósítást, ha késik, nem vehetem hasznát» (tárgyalási jegyzőkönyv 6. és 7. lap), valamint alperes P. alatti levelének egész tartalma által be van bizonyítva, hogy a szerződés, melyre a kereset alapítva van, felek között az 1888. márczius 27-én kelt 37. alatti levélben foglalt feltételek mellett tényleg megköttetett, Ellenvégiratában alperes a D. alatti táviiatnak tőle származását és valódiságát tagadásba vette ugyan, de ezen tagadás, habár a per érdemének tárgyalása alkalmával ezen táviratra csupán a végiratban történt hivatkozás, miután felperes azt már az 1888. évi június 7-én tartott első tárgyaláson, a kereset kijavítása alkalmával csatolta be, és alperes a per érdemleges tárgyalása alkalmával beiktatott ellenbeszédében annak valódiságát nem vonta kétségbe, mint elkésetten felhozott, nem jöhet figyelembe. Az ellenbeszédben foglalt azon beismerés folytán pedig (tárgyalási jegyzőkönyv 5. lap), mely szerint «felperes az árut márczius 29-én feladta», az, hogy eladó felperes maga részéről a szerződést kellő időben teljesítette is, bizonyítást nem igényel. Ezekkel szemben alperesnek azon ellenvetése, miszerint a kérdésben forgó árunak természetére tekintettel, felperesnek azt gyorsszállitmányként, vagy legalább a szállítási határidő biztosítása mellett kellett volna feladni, ő (alperes) azonban csak április 14-én lett az áru megérkeztéről értesítve, s az ezen ellenvetésből alperes által levont következtetések figyelmet nem érdemelnek azért, mivel a D. alatti táviratban vevő alperes csak azt adta eladó felperesnek utasításul, hogy az árut hajóval szállítsa, s így felperes a keresk. törv. 343. §-ának teljesen eleget tett, midőn a mondott utasításnak megfelelő módon indította útnak az árut, továbbá azért sem, mivel a keresk. törv. 344. §-a érteiménen a fuvarozás esélyei, tehát a fuvarozás késedelmezéséből származhatott hátrány is, vevő alperes által viselendők. Alaptalan alperesnek azon kifogása is, mely szerint felperes az árut bérmentve tartozott volna elküldeni, felperes azonban ezt nem bérmentve adta fel, minthogy maga az alperes által 3'/. alatt becsatolt levél ellenkező kikötést tartalmaz s a fentiek szerint a szerződés az ezen levélben foglalt feltételek mellett lett megkötve. Nem érdemel figyelmet alperesnek abból merített kifogása sem, hogy mustra szerinti vásárlás esete forog fenn, és hogy a küldemény a mustrának meg nem felelt; mert alperesnek saját beismerése szerint (tárgyalási jegyzőkönyv 7. lap) már 1888. évi április 14-én állván módjában a küldeményt megvizsgálni, a minőségi hiány miatt a 14'/. alatti levél szerint ugyanazon év május hava 18-án eszközlött rendelkezésre bocsátá