Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

52 tékességét szintén meg kellett állapítani, mert az 1868. évi XLVIII. t.-cz. alapján alperesre nézve egyedül a világi bíróság bír .hatáskörrel s reá nézve ezen kir. törvényszék bir illetőséggel. Az 1868. évi LIV. t.-cz. 53. §-a c) pontjának azon rendelkezése, hogy a házassági ügyekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek nincsen helye, a viszonkereseti illetékesség megállapítását nem akadályozza, mert alperes viszonkeresetét épen annál a hatóságnál érvényesítette, a mely bíróság reá nézve kizárólag illetékes. A per érdemében felperes keresetével elutasítandó volt, mert az 1868. évi LIV. t.-cz. 36. §-a által hatályban fentartott 1786. évi márczius 6-án kiadott házassági nyilt parancs 25. §-a szerint tévedés czimén a házas ságot érvénytelennek csak akkor lehet kimondani, ha az egyik fél részéről fenforgó tévedés a másik fél személyét, vagy a személyben lényeges változást okozó oly tulajdonságát illeti, melyre nézve a tévedést állító fél kikötéssel élt s ennek daczára félre lett vezetve a vele házasságot kötött fél részéről. Hogy felperes azt a nőt vette feleségül, kit megkért és nőül vett, maga felperes is elismeri. így tehát személybeni tévedés esete nem forog fenn. De a személyben lényeges változást okozó oly tulajdonságban való tévedés esete sem forog fenn, mely miatt a házasságot feltétel hiánya miatt érvénytelennek lehetne kimondani. Felperes ugyanis maga sem állítja, hogy ő az alperessel kötött házasság létrejötte előtt az alperes személyében megkívántató bizonyos tulajdonságot kifejezetten kikötött volna, s ennek daczára alperes azt a bizonyos tulajdonságot színlelte, vagyis felperest tévedésbe ejtette volna. Ennek még jelenségei sem hozattak fel a per során. A mi felperesnek azon állítását illeti, hogy törvényes születésű nő helyett törvénytelent vett nőül, ez nemcsak a kikötés hiánya miatt nem volt figyelembe vehető, de azért sem, mert alperes törvényesített gyermek. Felperes keresetének azon alapja sem volt figyelembe vehető, mely szerint a házasságkötés idején még kiskorú alperes az 1791. évi XXVI. t.-cz. által hatályában továbbra is fentartott házassági nyilt parancs 3. §-ának rendelkezése ellenére atyai beleegyezés nélkül ment férjhez. Ezt felperes azon alapon állítja, hogy alperes nem annak az atyának a leánya, kinek nevét viseli, hanem édesanyja előbbi férjének gyermeke. Ezen alapon sem lehetett a házasságot érvénytelennek kimondani, mert ezen alapon — még ha való volna is a felperesi állítás —• kereseti joga csak alperesnek, illetőleg törvényes képviselőjének lehetne. A viszonkereset a jelen perben érdemleges elbírálás alapjául elfogadandó volt, mert az 1881 : LIV. t.-cz. 8. §-a a) pontjának is megfelelően a viszonkereset jogalapja ugyanaz, a mely a kereseté, mi abból tűnik ki, hogy a felek mindegyike a házassági jogviszonyra nézve terjesztik elő