Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

53 kérelmüket s ezen nem változtat az, hogy felperes a házasság érvénytelenségének kimondását, alperes pedig annak felbontását kéri. A viszonkereset érdemileg elbirálandónak találtatván, tekintve, hogy felperes keresetével elutasittatott és a viszonkereset alapját a kötött házasság érvényessége képezi, első sorban a házasság érvényességét kellett kimondani. A viszonkereset abbeli kérelmét, hogy a házasság az idézett házassági nyilt parancs 57. §-ához képest engesztelhetlen gyűlölség alapján felbontassék, meg kellett Ítélni, mert beigazoltnak kellett elismerni azt, hogy alperes felperest engesztelhetetlenül gyűlöli, s nincs remény arra nézve, hogy a házasság a maga épségében fenn volna tartható. . Az idézett 57. §. abbeli kívánalmának, hogy mindkét fél egyezése esetében van helye engesztelhetlen gyűlölség czimén a házasság felbontásának, szintén megfelel a jelen eset, mert nemcsak alperes nem kívánja a házasság fentartását, de felperes sem, a mennyiben ez egyenesen a házasság érvénytelenségének kimondását kéri, mi által ki van zárva annak lehetősége, hogy a házasság felbontását őszintén ellenezhesse. Hogy az engesztelhetlen gyűlölet alperes részéről valóban fenforog, ezt nemcsak az bizonyítja, hogy a házassági nyilt parancs 57. §-ában sza" bályozott ideiglenes ágy- és asztaltól való elkülönítésre a felek ki nem békültek, s hogy alperes a házasság felbontásához még most is állhatatosan ragaszkodik, de ezt a jelen per többi adatai is bizonyítják. Mindenesetre éleszthette alperes legyőzhetlen gyülölségét nemcsak az, hogy felperes magát a házasságkötés körül tévedésbe ejtettnek tekinti, habár a tévedésbe ejtés esete fenn nem forog, de különösen az is, hogy felperes keresetében kijelentette, hogy alperessel a nélkül, hogy magát a házasságban lehetetlenné tegye, nem élhet. Hogy pedig alperesnek felperes iránt érzett gyűlölete már a kereset beadása előtt is fenforgott, bizonyítja felperes azon kereseti előadása, hogy alperes a maga részéről a házasság felbontása iránt szükséges lépéseket már a kereset benyújtása előtt megindította s felperes alperesnek személyi és társadalmi állását kétségbe vonó jelen keresetét épen az alperes által kieszközlött békéltetések folyamán nyújtotta be. Az ügy ezen állásában kétségtelen, hogy a felek között a házassági viszony a maga épségében fenn nem tartható s minden további, az ügy érdemébe nem tartozó kérdések és bizonyítékok mellőzésével a házasságo t fel kellett bontani. Felperesnek az érvénytelenítés iránti kereseti kérelmének elutasítása esetére a házassági kötelékhez való ragaszkodása annál kevésbbé volt figyelembe vehető, mert ugy a lelkészi, mint birói békéltetésekre az első lelkészi békéltetést kivéve meg nem jelent s ezen is csak azért jelent meg, hogy minden alapot nélkülöző illetékességi kifogását érvényesítse az eljáró lelkész ellen.