Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

öl és bojári V. Josefin Antoniette Alexandria ágostai evang. vallású felek között Bécsben, 1888. évi június o-ik napján kötött, a bécs-józsefvárosi Maria-Treu plébániának anyakönyvébe bevezetett házasság alperesre nézve érvényesen kötöttnek kimondatik, — ágostai evang. vallású alperesre nézve birólag felbontatik és alperesnek az uj házasságra léphetés megengedtetik. A perköltségek a felek között kölcsönösen megszüntetnek. A házasségvédő dijai 400 frtban megállapittatnak és ennek ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számitandó 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett leendő kifizetésére mindkét fél egyetemlegesen köteleztetik. Felperesi ügyvéd munkadijai és költségeinek megállapítása mellőztetik, alperesi ügyvédéi pedig 1200 frt, azaz egyezer kétszáz frtban állapittatnak meg saját fele irányában. Ezen ítélet a felek részére képviselőik kezeihez és a házasságvédőnek kézbesittetni s jogerőre emelkedése után az ítéleti illeték kiszabása végett a m. kir. központi díj- és illetékszabási hivatalnak megküldeni rendeltetik. Az összes iratok pedig a róm. kath. vallású felperesre nézve leendő további illetékes eljárás végett az 1868. évi XLVIII. t.-cz. 1. §-ához képest felperes kérelmének megfelelően az esztergomi érseki főszentszékhez a jelen ítélet jogerőre emelkedése után áttétetnek. Indokok. Felperesnek a jelen per megszüntetése iránti kérelme és a per letétele iránti bejelentése tárgyában f. 1889. évi 38.867. sz. a. kelt végzés által már határozat hozatván, a jelen Ítélet tárgyát képező birói intézkedések indokai a következők. A kereset tekintetében alperesre nézve ezen kir. törvényszék hatás köre és illetékessége megállapítandó volt: Mert a vegyes házasságu válóperekben az 1868: XLVIII. t.-cz. 1. §-a szerint az evangelica vallású félre nézve a kir. törvényszékek bírnak hatáskörrel, mert az 1868 : LIV. t.-cz. 36. §-ában meghatározott utolsó állandó együttlakásra alapított illetékesség hiányában a fennálló törvénykezési gyakorlathoz képest ezen t.-cz. 30. §-ában foglalt rendelkezés értelmében az illetékességet alperes rendes lakhelye állapítja meg. Felperesnek a per letárgyalása után tett azon bejelentése, hogy alperes nem evangelica, hanem róm. kath. vallású, nem volt figyelembe vehető, mert alperes becsatolt keresztlevele s a házasság-levél tanúsága szerint is, evangelica vallású. Hogy alperes annak idején helytelenül vétetett volna fel az evangelica egyházba s ő róm. kath. vallású volna, ezen felperesi állítás nem volt figyelembe vehető, mert az 1868. évi LIII. t.-cz. 2. §-a szerint a nők férjhezmenetelük után vallásukat szabadon választhatják meg, miből következik, hogy alperes mint férjhez ment nő, vallásos kérdés alá többé nem vehető. A viszonkeresetre nézve ezen kir. törvényszék hatáskörét és ille4*