Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

43 felperes, illetve K. Keresztély és fia czég helyett kifizetett ezen összegeket, felperes utóbb a C a. adásvevési szerződéssel eladott ház vételárából elsőrendű alperes czégnek megfizetni tartozik : ezen czéget csak arra jogosíthatja fel, hogy azt ellenében követelésbe veheti, ezen jogát azonban a jelen perben sem \ iszonkövetelés, sem betudás czimén nem érvényesítette. Nem lett tehát megeró'tlenitve az I.-rendű alperes czég vezetése és czégjegyzésére jogosítva volt tagjai egyikének, K. Károlynak beismerése s így ez mindenesetre perrendszerű bizonyítékot képez felperesi követelés valódisága és mennyisége tekintetében. Elsőrendű alperes czég könyvvezetésének helyessége s könyveinek bizonyító ereje ellen tett harmadrendű alperesi kifogás, a per folytán meghallgatott szakértők véleményével szemben nem vétetett figyelembe ; mert e szerint a főkönyvnek egyedül alapul szolgáló strazza elnevezéssel ellátott segédkönyvbeni bejegyzések megegyeznek a főkönyvvel és habár a strazzának elnevezett első feljegyzési könyv, mely a pénztári és hiteltételeket egyaránt tartalmazza, mintakeresk. törvény 25. §-a szerint át nem fűzött, a törvény kívánta kelléknek meg nem felel ; azonban a főkönyv rendszeresen, a törvény kellékének megfelelően vezetettnek találtatott, azért a szakértői vélemény is erre alapíttatott ; hogy pedig a főkönyv hitele a segédkönyvektől függjön, azt a törvény nem rendeli. A strazzát illetőleg pedig a szakértők nem találták alaposnak harmadrendű alperes azon aggályát, hogy a per tárgyát képező két rendbeli bejegyzésen alapuló követelés utólagosan nyert volna elkönyvelést ; mert a könyvelés primitivszetűségénél fogva a jelen per tárgyát képező követelés bejegyzéséhez hasonló bejegyzések több helyen s másmás szinü tintával irva ismételten előfordulnak, de azért sem a strazza, sem a főkönyvben az utólagos elkönyvelést megállapítani nem lehet. S habár a szakértők ezen véleményéből levonható azon következtetés, miszerint feltétlenül nem tekinthető kizártnak az utólagos elkönyvelés, azért még az utólagos elkönyvelés igazoltnak nem tekinthető : legfölebb csak a könyvek helyes vezetése s azok bizonyító ereje iránt támadhat kétség, a mi azonban jelen esetben, elsőrendű alperes czégnek a czégjegyzésre és üzletvezetésére jogosított tagjának a perbeni nyílt beismerése, mint perrendszerű bizonyíték mellett elenyészik ; mert a beismerés, mint első sorbani főbizonyiték mellett, a könyvek csak másodsorban, mint mellékbizonyíték jöhetnek tekintetbe. Igaz ugyan, hogy a keresk. törvény 93. §-a rendelkezése szerint a közkereseti társaság feloszlik, ha valamelyik tagja meghal, a mennyiben ki nem köttetett, hogy a társaság az elhunyt tag örököseivel folytattassék ; jelen esetben pedig alperes czég egyik tagja K. Henrik az E. alatti haláleset-felvétel tanúsítása szerint a kereset megindítása előtt elhalt; szerződés sem létezik a társaságnak az elhalt tag örököseivel való folytatása