Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

42 alatt felszámolás rendeltetvén el — tehát ily minőségben, vagyis mint felszámolásban levő czég volt a kereseti összeg s jár. megfizetésében elmarasztalandó. Elsőrendű alperest a kereseti összeg megfizetésében elmarasztalni kellett, mert a czégnek felszámolás előtti vezetője, s czégjegyzésre jogosított tagja, a különben saját személyében is perbevont K. Károly, a kereseti összeg valódiságát és mennyiségét ugy elsőrendű alperes czég részéről, mint saját személyében is beismerte ; mert továbbá elsőrendű alperes czég kereskedelmi könyve is a kereseti összeg valódisága és mennyiségéről szolgál bizonyítékul. Igaz ugyan, hogy harmadrendű alperes, K. Károlynak elsőrendű, alperesre és önmagára, mint másodrendű alperesre vonatkozó beismerését, nemkülönben elsőrendű alperes kereskedelmi könyveinek első és ő reá, mint: harmadrendű alperesre vonatkozó bizonyító erejét kifogásolja ; azoknak bizonyító erőt a fenforgó esetben nem tulajdonit; mert felperes és a beismerésben lévő K. Károly alperessel szemben azt állítja, hogy ezek, mint apa és fiu érdekazonosságból, bűnös czélzattal szövetkeztek ellene, hogy K, Henrik elsőrendű alperes czég • másik tagjának elhalálozása folytán ennek hagyatékát tőle, mint annak végrendeleti örökösétől elvonják. Ámde harmadrendű alperes ezen kifogásbeli állítása, felperes tagadása ellenében igazolandó volna ; ezt azonban harmadrendű alperes nem igazolta azon ujabbi állításával, miszerint felperes nem rendelkezett annyi vagyonnal, hogy a kereseti összeget alperesnek kölcsön adhatta volna; mivel felperes az A., B. és C. a. okiratokkal, melyeknek valódiságát harmadrendű alperes nem tagadta, bizonyítékot szolgáltatott az iránt, miszerint rendelkezett annyi készpénzzel, hogy alpereseknek a kereseti összeget kölcsönözhette. Felperesnek e tekintetbeni bizonyítékát nem csökkentette meg harmadrendű alperes azon állításával, hogy a C. a. adásvevési szerződés szerint felperest illetett vételárból, ennek több rendbeli nagy összegű tartozásait kellett kielégíteni, s így ezen vételárt alpereseknek kölcsön nem adhatta ; mert míg egyrészről nincs kizárva, hogy felperes egyéb vagyonából is teljesíthetett fizetést: addig másrészről viszont felperes válaszában azt is kimutatta, hogy a harmadrendű alperes által felsorolt tartozások nem az ő, hanem az ekkor létezett «K. Keresztély és fia C£ég» tartozásai voltak, melyeket részben még K. Keresztély és fia czég, mint ezt az N. a. könyvkivonat tanúsítja, részben pedig az előbbi czéget átvett elsőrendű felperes czég azelőtt kifizetett, mielőtt felperes a C. alatti adásvevési szerződés alapján azon tetemes mennyiségű vételárhoz jutott, melyből a kereseti összeg nagyobb részét alpereseknek kölcsön adta. Ezzel szemben harmadrendű alperesnek viszonválaszában felhozott azon módosított kifogásbeli állítása pedig, hogy peres felek között oly megállapodás történt volna, miszerint az elsőrendű alperes czég által