Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

35 jogára nézve a végrendeletek keltekor kötelező (tehát a régibb magyar) törvények szerint Ítélendő meg; és ezen régibb magyar törvények szerint az egyedül a fiágnak adományozott javakról a végrendelkező nem birt végrendelkezési joggal a leányág javára, és másrészről a leányág nem birt örökösödési képességgel az egyedüí a fiágnak adományozott javakban. Ily körülmények közt a felperesnők által kért tanúkihallgatás mellőzendő volt, mert ha ezen tanuk be is bizonyítják a felperesnők részéről keresetükben hivatkozott és másolatban csatolt okmányok tartalmát és létezését, felperesnők ez esetben is elutasitandók lennének keresetükkel, mert a per folyama alatt nem is állították, hogy a keresetükhöz másolatban csatolt végrendeletek királyi jóváhagyásban részesültek és az előirt módon kihirdettek volna ; ezen lényeges kelllékek szoros teljesítése nélkül pedig törvényesen és érvényesen családi hitbizomány nem alkotható. Mindezeknél fogva felperesnőket keresetükkel elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg ítélt : A kir. it. tábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok. A kiigazítási kereset tárgyát a helyszínelés alkalmával elkövetett hibák és mulasztások helyrehozása képezvén, jelen keresetnek csak azon esetben adathatnék hely, ha a kérdéses ingatlannak hitbizományi minősége a hitbizomány összes kellékeit teljesen bizonyító okiratokkal kimutatva volna ; mely eset azonban ezúttal fenn nem forog ; mert eltekintve attól, hogy felperesek a keresetnek alapul fektetett A)B) C) D) és E) alatti végrendeleteknek, valamint a H) a. egyezségnek eredetijeit be nem mutatták, sem azoknak közlését alperesektől, a mennyiben t. i. azon okiratok azok birtokában vannak, vagy rendelkezésök alatt állanak, az 1868. évi LIV. t.-cz. 188. §-ában szabályozott eljárás utján nem szorgalmazták, alperesek pedig a jelzett eljárás határán kivül oly okiratokat, melyeket magok használni nem kívánnak, közölni nem kötelesek, s ekként ezen okiratok eredetijeinek létezése s azok tartalmának az eredetiekkel való megegyezése bebizonyítva nincsen, és ezen hiány a felperesek által felhívott tanuk vallomásaival sem pótolható ; mert ha a tanuk által az L) alatti kérdőpontokhoz képest bizonyittatnék is, hogy a felhívott végrendeletek gróf P. L. tanúnak násoczi levéltárában vannak, ezen vallomás az eredetieket nem pótolná, sem ezek egy magánlevéltárból hivatalból előszerezhetők nem volnának, s ennélfogva az elsőbiróság az ez irányban kért tanúkihallgatást helyesen mellőzte, a felhívott végrendeletekkel, ha azok eredetijei bemutattatnának is, a kérdésben forgó s a tordai í. sz. tjkvben foglalt ingatlanok hitbizományi minősége bebizonyítva nem volna. Ugyanis eltekintve attól, hogy a felperesek perbeli előadásai szerint a hitbizományt megállapító első szerző báró P. S. M. A) ./• alatti végrendelete hitbizományi megalapitó rendelkezést nem tartalmaz s abban végrendelkező utódait kéri, hogy kettős hitbizományt felállítani s arra 3*