Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

132 másikát a kir. ügyészséghez be nem küldötte ; mégis minthogy sem az a 39. §, sem az a 40. §. nem állapit meg a benne foglalt rendelkezésre nézve tüzetes és határozott büntetést; minthogy e hiányt sem az 1871 : XXXI. törvényczikk 16. §-a, sem az 1880: XXXVII. törvényczikk 7-ik és 12-ik §§-ai nem pótolták s minthogy a kérdéses 39. és 40. §§-ok rendel- . kezésének megszegése, ugy abban az esetben is, ha az különben büntettet vagy vétségét, valamint abban az esetben, ha az kihágást involválna magában (és pedig utóbbi esetben a kfetk. 12. §-a szerint), a B. T. K. 1. §-ának 2-ik bekezdése alá esik, e szerint pedig büntetendő cselekmény " miatt senki" sem bünteíendő más büntetéssel, mint a milyent arra elkövetése előtt a törvény megállapított; annálfogva tekintve azt, hogy előre megállapítottnak csak az a büntetés tekinthető, mely neme és mértéke szerint határozott, az pedig, hogy valamely rendelkezés megszegésének 1 * büntetése analógia utján állapittassék meg, eo ipso kizárva van s ezekből folyólag oly cselekményt, illetve mulasztást, melyre tüzetesen megállapított büntetés kiszabva nincs, bűnvádi uton büntetéssel illetni nem lehet; vádlottat az 1848 : LVIII. t.-cz. 39. és 40. §"§ aira alapított vád alól felmenteni kellett. A budapesti kir. itélő tála a következőleg ítélt-: A kir.-ítélő tábla a kir. törvényszék*itéletét az abban felhozott indokoknál fogva helybenhagyja. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával vádlott az 1848. évi XVIII. t.-cz. 37. §-ába ütköző sajtórend elleni vétségben bűnösnek nyilvánitratik, e miatt az érintett t.-cz. 38. §-a alapján, a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával behajthatlanság esetére, a tartási költség megtérítésének kötelezettsége mellett, minden 10 frt helyett t napi fogházra átváltoztatandó 20 frt fő- és 10 frt mellékbüntetésre ítéltetik ; egyebekben a kir. it. tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok. Vádlottnak saját beismerésével bebizonyíttatott, hogy*K. Mártonban az 1880. évben kézi gyorsnyomdát álitott fel s ennek a törvényhatóság elnökénél való bejelentését az 1848. évi XVIH. t.-cz. 37- §-a ellenére elmulasztotta. Minthogy pedig ezt a kötelezettséget sem az iparüzletnek az iparhatóságnál lett bejelentése, sem a czég bejegyeztetése nem pótolja, minthogy továbbá a törvény rendelkezéseinek -nem tudása, vagy téves felfogása a B. T.* K. 8i.'§-a szerint a bűnvádi eljárást ki nem zárja, ennélfogva vádlottat az érintett mulasztás miatt elitélni kellett. * A büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek tekintetett büntetlen előélete, beismerése, családja és hogy kötelezettsége teljesítésének módjára nézve téves felfogásban volt, a műszerek elkobzását illetőleg pedig rendelkezés azért nem tétetett, mert az eljárás folyamán le nem foglaltatván,