Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

128 tejei neve, hogy az okozatosságról fennálló tan szerint oly cselekedetnek az eredménye, melynek létrejötte a cselekvőnek saját akaratára és az ezen akaratát önnönmaga tevékenységével megvalósító physikai hatásra vezethető vissza, nem állván oki és okozati összefüggésben másnak akaratával és cselekedetével: a jelen esetben sem állapitható meg helyesen, hogy I. r. vádlott cselekedete II. r. vádlott cselekedetével oki összefüggésben lenne, sőt ez még az esetben sem lenne jogi és logikai tüzetességgel állitható, ha, a miről itt *szó sem lehet, felbujtói és felbujtott viszony forogna kérdésben ; tekintve, hogy a kifejtetteknél fogva hibás az alsóbb fokú bíróságok ítéletének alapjául elfogadott, az illető Ítélet indokaiban világosan, kifejezett azon tétel, hogy a vád alapját képező súlyos testi sértést mindkét vádlott okozta ; holott azon okozat egyedül első rendű vádlott elhatározására és cselekedetére, mint logikai értelemben tűzetésen vett okra lévén visszavezethető, a büntető felelősség is egyedül csak ezen vádlottat terhelheti; tekintve, hogy az alsóbbfoku bíróságok ezen téves felfogása egyenesen még abból is kitűnik, hogy a vádbeli cselekményt az I. r. vádlott kocsiján volt ffj. K. Gábor községi bírónak a kocsi felfordulása következtében okozott testi sértése képezvén, ezen eredményt. II. r. vádlott bármily sebesen hajtotta légyen az ő lovait s bármily gyorsasággal és bármily messze robogotf, semmi körülmén) között és még az esetben sem okozhatta, ha a sebes hajtás következtében II. r. vádlott kocsija fordult volna fel r tekintve azt, hogy I, r. vádlott kocsijának felfordulása és az azon volt bírónak megsérülése nem physikai okozata annak az oknak, hogy II. r. vádlott az ő kocsijában befogva volt lovakat sebesen hajtotta ; tekintve, hogy ezen vádlottat illetőleg sem felbujtói sem segitő cselekedetről nem lehet szó; a tettes társaság pedig, ha gondatlanságban nyilvánuló cselekményre vonatkozólag képzelhető lenne is, már azért sem foroghatna fenn, mert az I. r. vádlott kocsijának felforditásában II. r. vádlottat «el követési»; «véghezviteli cselekedet* épenséggel és már azért sem terhelheti, mert ő azon kocsihoz hozzá sem nyúlt, az azt huzó lovakat nem is érintette, azokat szóval vagy ostorral nem nógatta, a sebességre semmikép sem ingerelte, az ő cselekedete-tehát az I. r. vádlott kocsijának sebes robogásából származott, okozatossági kapcsolaton teljesen kivül ált' és 'ettől egészen különvált önálló causalitást képe/ ; tekintve, hogy II. r. vádlott ellenében csakis sebes hajtásról lehetne szó, a melynek büntethetésére szükséges külön feltételek fenforgása azonban nem is állíttatott és ez irányban indítvány sem tétetett : mindezeknél fogva II. r. vádlott a vád alól felmentetik, egyebekben azonban a kir. , ítélő tábla ítélete az elsőfokú bíróság ítéletének indokai alapján azon kijelentéssel hagyatik helyben, hogy I. r. vádlott fogházbüntetése a jelen ítélet foganatba vételétől lészen számítandó. •