Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

126 §-ába ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétsége miatt_vétkeseknek voltak kimondandók. Büntetésük rovatlan előéletükre és azon körülményre, hogy előzőleg bort ittak, *mint e'nyhitő, ellenben arra, hogy a vigyázatra ismételten figyelmeztetve lettek, mint súlyosító körülményre tekintettel szabatott ki. A*b udapesti kir. itélő tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét egyébként elfogadott vonatkozó indokainak azzal a módosításával hagyja helyben, hogy az, miszerint vádlottak cselekményük eredményét előre tudhatták, bizonyítást nem nyert, mert ez esetben a szándékosság terhelné őket, hanem csakis az, hogy cselekményük bekövetkezhető eredményét, a közönséges figyelem alkalmazása mellett előre láthatták volna, szem elől tévesztvén azonban a kellő óvatosságot és gondosságot, sőt a figyelmeztetések daczára is annak fennforgó szükségszerűségét* belátni nem akarván, ez alapon őket a gondat-* lanság miatt kellett büntetni. A kir. Curia a következő Ítéletet hozta : Tekintve egyrészről a ^szándékosan*, másrészről a «gondatlanság» által okozott testi sértések között a B. T. K. szerinti azon külömbséget, hűgy míg az elsőnél *a sértő cselekedetnek kell szándékosan elkövettetni, azonban az e^en sértő cselekedet által okozott sértő eredménynek előre látottnak és* ugy akartnak lenni nem kell, addig az utóbbinál a cselekedet sértő «voltának nem szabad előre tudottnak*, előrelátottnak lenni, habár az annak következtében beállott jogsértő eredménynek lehetősége kellő figyelem, illetőleg gondosság mellett, a tettes által felismerhető lett volna. Ezen megkülönböztetést tartva szem előtt, kitűnik, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokaiban nem használta helytelenül azon tételt) mely szerint vádlottak gondatlan cselekményüket előre «tudhatták», ellenben, hogy a másodfokú-bíróság ítélete indokaiban kifejezett azon tétel, mely az elsőfokú bíróság. ítélete indokainak kiemelt állítását 'hibáztatva, ennek ellenében azt érvényesiti, hogy vádlottak cselekménye eredményének ezek általi «előre tudhatása* bizonyítást nem nyert —• mert 'hogy ha ezen «előre tudhatás» bizonyítást nyert volna, vádlottakat ezen esetben a szándékosság terhelné, ezen megállapítás a criterionszerü külömbséget nem szabatosan határolja el. . • Az ellentét ugyanis nem az .«előre tudhatls* vagy «előre láthatás» között forog, mély elemek mindegyike egyaránt elégséges az. általános «dolus» megállapítására: vagyis az előre látott, illetőleg áz előreakart jogtalan» eredménynek a tettes által akart cselekedet által való, e szerint szándékos okozására, hanem a különbség egyrészről a causalitást megindító cselekedet sértő voltának tudásában és annak mint ilyennek akarásában, másrészről pedig épen e cselekedet sértő voltának belátása körüli