Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

7 neje azt vallja, hogy felperesnek viseletét kihívónak találta és gyermekei nevelését nem látta biztosnak kezében letéve, de hogy erkölcstelen viselkedése lett volna, egyáltalában nem mondhatja; állítja továbbá, hogy be. teges volt. Ezekből kitűnik, hogy felperesnek állásábóli elbocsátása igazolatlan. A mennyiben azonban alperes állásától őt felmentendőnek jónak látta, a mihez joga volt, ugy a kétoldalú szerződés alapján ez évi fizetést neki végrehajtás terhe mellett kiadni köteles. Alperes pervesztes lévén, a pts. 251. §-a értelmében a perköltség megfizetésére is kötelezendő volt. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla az eljáró biróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. A budapesti kir. Curia a következő Ítéletet hozta: A budapesti kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok. A peres felek között létesült szerződési viszonyt a B) és C) alatti valódiaknak elismert levelek szabályozták. Ezekből kétségtelenül megállapítható, hogy felperes alperes két leánya mellé nevelőnőnek egy évre kötelezőleg szerződött. Ezen egy évi kötelezettség joghatálya mindkét szerződő félre egyenlően terjed ki, mert ez magából a kétoldalú szerződés jogi természetéből következik. A C) alatti ama kifejezésének tehát, hogy a szerződés egy évre kö. telező, az alperes részéről vitatott azt az értelmet tulajdonítani nem lehet hogy az csakis felperesre köttetett ki kötelezőnek, mivel az ellenkezőnek világos kikötése nélkül a szerződés mindkét félre egyenlő jogokat és kötelezettségeket szab. Hogy alperes a létrejött szerződés egyoldalú felbontásával felperest a nevelőnői állástól elmozdította, alperes saját beismerésével bizonyítva van. Alperes azt vitatja, hogy felperes rögtöni elbocsátására jogosítva volt) mert alperes oly kóros állapotban volt, mely elbocsátását orvosi szempontból kötelességévé tette. Az erre fektetett alperesi védelem azonban alappal nem bír, mert nincs elfogadható bizonyíték arra, hogy felperes valamely ragályos és undorító betegségben szenvedett volna. Alperes e részben F. I. orvosra mint tanura hivatkozik. Ezen bizonyíték alkalmazását az alsóbb bíróságok helyesen mellőzték, mivel ezen egyes tanú vallomása, ha azzal bizonyittatnék is az alperesi állítás valódisága, teljes bizonyító erőre nem emeltethetnék, mert alperes maga az állított kóros állapotról közvetlen tudomással már csak a kellő szakismeret hiányánál fogva is nem bírhat. Ezek szerint bizonyítva van, hogy alperes a létrejött szerződés ellenére, felperest minden törvényes alap nélkül mozdította el nevelőnői állásától. Ily helyzetben alperes teljes kártérítéssel tartozik felperesnek, a mely a fenforgó esetben, tekintettel felperes magasabb képzettséget igénylő állására is, felperes egész évre szerződésileg kötelezett fizetésében és az