Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

mert az alperes által forgalomba hozott zeneműnek a felperes kia­dásában C) szerint megjelenttel azonossága, magának az A) alatti zene­mellékletnek cziméből is kétségtelen és mert Liszt Ferencz az E) alatti anyakönyvi kivonat szerint Magyarországon magyar szülőktől származván s igy magyar állampolgár levén, műveire az 1884. XVI. t.-cz. rendelke­zései alkalmazandók. Abból, hogy az emiitett zenemű szerzői és kiadói joga Francziaor­szág^ kivételével felperest illeti, következik, hogy azt alperes, felperesnek beleegyezése nélkül, minek kinyerését nem is állítja, Magyarországon for­galomba hozni jogosult nem volt, ennélfogva az emiitett zeneműnek a fentebb előadott módon forgalomba hoza'.ala, az 1884. XVI. t.-cz. 5. §. értelmében a szerzői jog bitorlásának tekintendő. Az alperes által állí­tott az a körülmény, hogy az A) alatti zenemelléklet nem a C) alattinak utánnyomása, hanem franczia eredetű s a «Le Figaro* czimü napilapnak 1886. márczius 31-én megjelent számából lett átvéve, ha ez minden két­ségen felül bizonyítva lenne is, az alperes cselekményének tilos voltát meg nem szüntetné ; mert abból, hogy a kérdéses zenemű a Le Figaro-ban és Franczia­országban, hova felperesnek kiadói joga ki nem terjed, közöltetett, nem következik, hogy e közlés alapján az Magyarországban jogszerűen forga­lomba hozható lenne, sőt, miután a kiadási jog Magyarországon felperest illeti, rá nézve a zeneműnek Magyarországban forgalomba helyezése, bár­honnan lett is az átvéve, jogsérelmet képez; és mert valamely hírlapban és folyóiratban megjelenő önálló zenemű nem tekinthető olyan közleménynek, mely az 1884. XVI. t.-cz. 9. §. 2. pontja értelmében a szerzői jog bitorlása nélkül átvehető lenne. Hogy alperes a szerzői jog bitorlását képező cselekményt gondat­lanságból követte el, kitűnik abból, hogy a zenemellékletűl forgalomba helyezett zenemű szerzői és kiadói tulajdonosának kitudására semmi lé­pést nem tett, azt pedig társadalmi állásánál s irodalmi dolgokkal foglal kozásánál fogva, tudnia kellett, hogy ilyen létezik. Ennélfogva alperes cselekménye az 1884. XVI. t.-czikk 19. §. értel­mében lévén megbírálandó, ugyan ő felperes részére kártérítésre kötele­zendő és pénzbüntetéssel büntetendő volt. A kártérítés mennyisége a közös szakértőnek veléménye alapján lett 30 frtban megállapítva, mely szerint egy alkalmas zenemelléklet 30 írtért szerezhető, ez összeg tehát felperestől elvonatván, ez neki minden esetre kárát képezi, ennél nagyobb kárt azonban felperes ki nem mutatott. A pézbüntetés mennyisége pedig az alperes gondatlanságának mér­véhez képest és azért lett 100 frtban meghatározva, mert a szerzői jog bitorlása Európa egyik leghíresebb művésze művével követtetett el.

Next

/
Thumbnails
Contents