Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

137 törvény 160. §. i. pontjára alapított kifogása elvetendő és a csődtömeggondnok felpeiessége annál inkább megállapítandó volt, mivel a csődbíróság felhatalmazását, habár utólag kieszközölve is, felperes az E. a. mellékelt végzéssel igazolta. — A kereset érdemében a közadós czég volt czégvezetöje és alperes között létrejött adásvételi szerződést azért kellett érvénytelennek kimondani, mert a keresk. törv. 38. §-a csupán a kereskedelmi üzlet «folytatásával* járó jogcselekményekre és ügyletekre jogosítván fel a czégvezetőt, ennek jogköre áttöretett, midőn a 2. sz. levél szerint az egész B. J. féle üzlet összes árukészletével, felszereléseivel, bolthelyisége, raktárai és pinczéivel együtt el- és átadatott. — Hogy pedig e müvelet épen nem a keresk. üzlet folytatásához tartozott, hanem ellenkezőleg azzal maga az üzlet végleges beszüntetése, feloszlatása czéloztatott, kitűnik azon különben a per eldöntésénél nem lényeges körülményekből is,-hogy az üzlet-eladással egyidejűleg a B. J. felírású czégtábla helyébe K. J. czégfelirás lépett és hogy ugyanakkor nov. 30-án, helyi szokás szerinti lakváltoztatási időn kívül, a boltbér-szerződés is alperesre ruháztatott a nélkül, hogy más üzlet-helyiségről, uj boltberendezésről gondoskodva lett volna. Ennek ellenében közömbös azon körülmény, hogy a B. J. czég a czégjegyzékböl kitörölve nem lett, és pedig annál inkább, mert alperes nem igazolta, hogy azon czég alatt a czégvezető vagy bármely jogosított, a jelzett időtől kezdve keresk. üzletet bárhol is folytatott volna. Nem venető birói figyelembe alperes azon kifogása sem, hogy az üzlet-eladásáról a többi örökösöknek, sőt a kiskorúak érdekeire felügyelő városi árvaszéknek is tudomása lehetett s azt az illetők soha sem ellenezték, semmissé, érvénytelenné tenni meg sem kísérelték, s így abba tényleg beleegyezetteknek tekintendők; mert a tanuként kihallgatott nagykorú örökösök egybevágólag oda nyilatkoztak, hogy az eladásról mit sem tudtak, alperes pedig nem bizonyította, hogy az árvaszék a kiskorúak vagyonáról tett amaz életbevágó intézkedést akár előzőleg helyeselte, akár utólag jóváhagyta volna. —• Nem változtat a dolgon, hogy a felperes csődtömeg ájtal az 1888. jan. 31-én felvett póttárgyalási jegyzőkönyvhöz ./• a. csatolt büntető bírósági végzés szerint az örökösök közül három csalárd bukás büntette, illetve vétkes bukás vétsége miatt vád alá helyeztetett, mivel a végzés jogerőre emelkedése igazolva nincs, de különben is a bünperbeli adatok a jelen per folyamán perrendszerüleg eszközölt bizonyítási eljárás eredményét meg nem hiúsíthatják. Az elsoroltak tekintetbe vételével tehát a szerződés érvénytelenítése mellett az eladott áruk és felszerelések a csődtömeg részére visszaítélendő k volnának. Miután azonban azok a felperes kérelmére elrendelt zárlat folyamán árverésen eladatván, felperes csődtömeg birtokába többé természetben vfssza nem bocsáthatók és az előbbi állapot vissza nem állitható : a keresetlevél ebbeli tartalma mellőzendő és az áruk és felszerelések ér-