Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla a következőleg itélt: Az elsőbiróság ítélete indokaiból, főleg pedig azért hagyatik helyben, mert a kihallgatott tanuk vallomásával igazolva van, hogy a per tárgyát képező szőlőt az alperesek néhai jogelőde 1849. év végén helyreállítás végett adta át a felperesek jogelőde néhai O. J.-nak azon kikötés mellett, hogy azt használat mellett állítsa helyre s a reá fordítandó javítások megtérítése mellett visszabocsátani legyen köteles, a ptkv. 1462. §. értelmében pedig haszonélvezetre adott dolgok a haszonélvezők által a törvényszerű czim hiánya miatt soha el nem birtokolhatók, ezek örökösei az örökhagyókat képviselik s nem birnak több czimmel, mint ezek és csak a harmadik jogszerű birtokosnak szolgálhat az elbirtoklási idő javáraA k 1 r. C u r i a a kővetkező ítéletet hozta : Mindkét alsóbiróság Ítélete részben megváltoztatik s alperesek annak elismeréséze köteleztetnek, hogy a csáklai 304. sz. tjkvben tulajdonukként bejegyzett 3985. hrszámu szőlőnek haszonélvezeti joga felpereseket illeti, i'ovábbá annak tűrésére is köteleztetnek, hogy felperesek a részükre megítélt haszonélvezeti jogot a most emiitett ingatlanra a kérdéses szőlő helyreállítására fordított költségek megtérítési kötelezettségének kitüntetés;; mellett, ezen ítéletet jogerőre emelkedése után és alapján tkkvileg bekebeleztethessék. A perköltség kölcsönösen megszüntetik. Indokok. Jóllehet a haszonélvezetre,adott dolgok törvényszerű czim hiánya miatt soha el nem birtokolhatók, mindamellett tekintve, hogy felperesek a csáklai 304. sz. tjkvben alperesek tulajdonába bejegyzett 3985. hrszámu szőlőt keresetükben elbirtoklás alapján tulajdonjoggal kérik maguknak megítéltetni, a mi a kevesebbet vagyis a haszonvételi jog megítélését is magába foglalja, ehhez képest mindkét alsóbb bíróság ítélete a fentebbi rendelkezés szerint részben megváltoztatandó volt; mert a tanuknak lényegileg egybehangzó vallomásaival bebizonyított teny, hogy alpereseknek jogelődei 1849. évben a jelen per tárgyát képező szőlőt felperesek jogelődének Ö. J.-nak oly feltétel mellett adták át birtokába és használatába, hogy azt helyreállítsa és a helyreállítási költségek megtérítése esetén köteles legyen azt alperesek jogelődének birtokukba visszabocsátani, bebizonyított s alperesek által nem is tagadott tény továbbá az is, hogy a kérdéses szőlőt felperesek, illetőleg jogelődeik 1849. év óta szakadatlanul birtokukban tartják. Ezen ténykörülményekből kifolyólag nyilvánvaló, hogy alperesek jogelődei a kérdéses ingatlanért felperesek jogelődétől pénzbeli fizetést nena kaptak s igy a kérdéses szőlőt zálogba adottnak tekinteni nem lehet, nyilvánvaló továbbá, hogy felpereseket a kérdéses szőlőnek haszonélvezeti joga mindaddig megilleti, mig alperesek az arra fordított helyreállítási költségeket felpereseknek, mint néhai O. J. jugutódának megtérítik, ehhez képest