Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

134 a gyulafehérvári kir. törvényszék a következő ítéletet hozta : Felperesek keresetükkel elutasittatnak ; sat. Indokok. A keresetnek számos czimei közül a kir. törvényszék a keresetnek zárkérése álapján azt véli, hogy jelen esetben a kereset, mint tulajdonjog elismerésére irányzott bírálandó el, mert azon zárkérés, hogy ' a tulajdonjog bekebelezése birtokkiigazitás utján töröltessék, csak a kivitel módjára vonatkozik és mert a külzeten levő törlési kereset tárgyában a zárkérés semmit sem tartalmaz. * A mi pedig a tulajdoni keresetet illeti, annál a ptkv. 369. §. értelmében kimutatandó a felperesi tulajdonjog (szerzési mód) s az, hogy a kereset tárgya az alperesek birtokában van. Utóbbi feltétel, az t. i., hogy a kereset tárgya alaperesek birtpkában lenne, még állítva sem, ellenkezőleg felperes részéről az lett beismerve,' hogy felperesek vannak birtokban és pedig a perben nem álló O J. testvérükkel, mely körülmény a kereset elutasítására okul szolgálhatna ugyan de a* kir. törvényszék ezen beismert tényt elutasítási indokul még sem vehette fel, mivel a birtokbaadás a keresetben nem kéretett, hanem csak a tkvi bekeblezés, igy tehát a marasztaló ítélet végrehajtását mi sem gátolná. A tulajdoni kereset második lényeges s elengedhetetlen feltételét azonban, vagyis a tulajdonjog a szerzési czim tekintetében felperesek 35 évi folytonos birtoklásra, tehát olyan tényre hivatkoznak, mi által a kereset tárgya tulajdonukká vált volna, ugy de ezen állítás, valamint azon körülmény, hogy a 30 évet meghaladó birtoklásból levezetni kívánt elbirtokláshoz megkívántató jogszerűség, jóhiszeműség tis meg lett 'volna,, a per során valótlan s olyannak bizonyult be, mely. az elbirtoklás tényét merőben kizárja. Ugyanis felperesek az alperesek tagadásával az elbirtoklást igazolni kívánván, a 1887. április 30-án elrendelt, majd az elrendelt kiegészítési eljárás után 1888. szept. 13-án és nov.'22-én foganatosított tanúkihallgatás H. J., D. D., B. P. mind hárman egybehangzólag igazolták, hogy a per tárgyát képező szőlőt az alperesek néhai jogelőde 18459. év végén zálogba adták a felperek jogelőde néhai O. J.-nak azon feltétel mellett, hogy az állítsa helyre s a reá fordítandó költségek megtérítése mellett visszabocsátani köteles legyen. E szerint, minthogy alperesek jogelődének a per tárgyát képező szőlőhöz, melyet csak kezelés és helyreállítás végett vett át, törvényszerű czime nem volt s«ahhoz a felperesek mint néhai O. J. örökösei sem birtak több jogczimmel a keresetileg állított s a per során vitatott elbirtoklásnak, melyre a felperesek általában képtelenek voltak, helye nem léyen, felperesek keresetükkel a "kérdés tárgyává tett szőlőhöz való tulajdonjoguk hiánya miatt elutasitandók voltak.