Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

felperes nevére voltak kiállítva és alperes azokat nem felperestől szerezte meg, rosszhiszeműséget véleményezni nemjehet, mert a kt. fent hivatkozott 299. §-a, mely jelen esetben a 30a szerint alkalmaztatik, nem követeli, hogy a jóhiszemű vevő azt is vizsgálja, vájjon az eladó tulajdonos-e, kimondja, hog) .1 jóhiszemű vevő a t^Jajdont akkor is megszerzi, ha az eladó tulajdonos nem volt, egymagában tehát azon * körülmény, hogy a részvények felperes nevéxe szólók és alperes azokat egy harmadik személytől megszerezte^ még rosszhiszeműséget nem igazol. Minthogy felperes ki nem mutatta, hogy alpere't a részvények megszerzése körül rosszhiszeműség terheJi, őt, tekintettel a kt. 300. és 299. §-ára, keresetével elutasítani kellett. A budapesti k 1 r. Ítélőtábla a következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla a kir. torvényszék ítéletét annyiban, a mennyiben az elsőbiróság alperes viszonkeresete tárgyában nem határozott, mint nem felebbezettet nem. érinti, egyébként azt helybenhagyja. Indokok. A kt. 297. és 300. §. a jelen per elbírálásánál alkalmazást nem nyerhetett, mert a kérdéses részvények, bár hátirattal átruházhatók, nem olyan értékpapírok, a melyek rendeltetésüknél fogva készpénz helyett fizetési eszközül használtatnak, s mert felperes a fizetés miatt sem a részvényeknek nevéce való átíratása iránt, hanem egy harmadik személy ellen tulajdonjogának elismerése és birtokbaadása iránt perel, miért is a jelen perben az döntendő el, vájjon alperes a kt. 297. §-a szerint birtokosi minőségét a hátirat összefüggő és egész őhozzá lenyúló lánczolatával igazolta-e. avagy a kérdéses részvényekre a 299. § szerint a puszta vétel alapján szerzett-e tulajdonjogot ? a nélkül, hogy ezeket felperes, kinek nevére azok kiállítva voltak, forgatmányosként aláirta, Ezt előrebocsátva, a közpolgári törvények szerint felperes keresetével elutasítandó, mert alperes birtoka mindaddig, mig az ellenfél ennek ellenkezőjét be nem bizonyítja, jogszerűnek és alperes jóhiszemű birtokosnak tekintendő s mert felperes azzal, hogy a részvények eredetileg az ő nevére lettek kiállítva, tekintettel arra, hogv a kihallgatott tanuk vallomása, szerint az ó- és török-kanizsai takarékpénztári Részvényeknek forgatmány nélküli eladása és megvétele a hetvenes években szokásban volt, a kérdéses részvényekhez erősebb jogot be nem bizonyított, de arra sem szolgáltatott bizonyítékot, hogy alperes, illetve eladó jogelődei a részvények megszerzésénél rosszhiszeműen jártak el. A kir. C uria a következő ítéletet hozta : Mindkét alsóbiróság Ítélete rnegváltoztatik, és alperes köteleztetik, hogy az ó- és török-kanizsai takarékpénztár 1479. és [4^o. sz. részvényeit 1882. évi és további szelvényeivel együtt 15 nap alatt felperes birtokába bocsássa. Felperes 162 frt felvett osztalék mefizetése iránt indított keresetével elutasittatik, A perköltség a felek közt kölcsönösen megszüntettetik.