Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

100 hével, a kereset indításától járó és az ítélet végrehajtásáig lejárt részleteket pedig egyszerre 15 nap alatt megfizessen. Indokok. A kereset alapjául felvett azon tény, hogy alperes felperesnek eltartására, illetve 70 frt fizetésére kötelező Ígéretet tett, magában véve erkölcstelen és tiltott czélból eredetinek nem tekinthető, miért is mi sem állhat útjában annak, hogy ha felperes a követelés alapját bizonyítja, követelése megítéltessék és pedig annál kevésbé, mivel az igéret nem jövőben teljesítendő szolgálat avagy cselekmény ellenértéke fejében történtnek állíttatik, hanem annak fejében, hogy alperes felperest házassági ígérete következtében férjének elhagyására rábírta és utóbb alperes a házassági Ígéretet beváltani nem akarván, alperes részére a megélhetés módját biztosítani kívánta ; a további kérdést illetőleg, jelesül arra nézve, hogy vájjon alperes részéről tétetett-e felperes részére oly kötelező nyilatkozat, melynek alapján felperes alperestől életfogytáig havi 70 frt tartásdijat van jogosítva követelni : a kir. tábla az első bíróság ítéletének megváltoztatásával, felperesre kedvezően döntötte el az ügyet. Ugyanis alperes a felperes által keresetében és válasziratában kinált fó'esküt a per folyamán el nem fogadván, bizonyítottnak tekintendő felperesnek az az állítása, hogy alperes felperes részére a mondott kötelező nyilatkozatot valóban és pedig nagykorúságában tette és azt felperes el is fogadta és mert a kötelező nyilatkozat alapján felperes jogszerűen követelheti alperestől, hogy ez felperes részére havi 70 frtot életfogytáig tartásdíj fejében fizesssen. A felperes részéről kinált főeskü el nem fogadása, illetve vissza nem kínálásának jogi következményeit nem szünteti meg azon körülmény, hogy felperes alperes Ígéretének illetve e jogügylet létrejöttének bizonyítására tanukra is hivatkozott és a tanuk a jogügylet létrejöttéről tudomással nem bírnak; mert a tanuk vallomása nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a felek között a vitatott jogügylet valóban létrejött; továbbá, mert figyelemmel arra, hogy az eskükinálat nem egy oly tényre vonatkozik, a 'melyen a tanuk is állítólag jelen lettek volna, hanem általánosságban, tehát oly irányban van tartva, mely a jogügyletnek tanuk jelenléte nélkül létrejöhetését is szem előtt tartotta, nem forog fenn törvényszerű akadály a részben, hogy felperes alperest a főesküvel kellő hatálylyal megkínálhatta és végül, mert azon bebizonyított tény, hogy alperes felperesnek 1883. júniustól 1883. deczemberig tartásdijat valóban fizetett, csak erősíti azon feltevés helyességét, miszerint alperes azért nem fogadta el a fó'esküt és azért nem kínálta azt vissza, mivel a kötelező tény megtörténtéről maga is meg volt győződve.