Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

99 tátott s alperesnek azon ígéretéből, hogy a válóper befejezése után öt nőül veendi, állandó ellátásra és tartásra törvényes igénye nem keletkezett, ellenben felperes abból indulva ki, hogy alperes öt elhagyta s az előzmények után férjéhez vissza nem térhetvén, magát fentartani képes nem volt, alperest, mint a helyzet okozóját tartásra kötelezettnek állítja, s azt kivánja bizonyítani, hogy alperes a kötelezettséget nyilván magára vállalta s közöttük oly szerződés jött létre, hogy alperes felperesnőnek míg él, 70 torintot fog fizetni. Eltekintve attól, hogy a per adatai s különösen S. J. jelen volt vallomása szerint felperes férjét önkényt elhagyta s így be nem bizonyítható, hogy alperes csábította el, eltekintve továbbá a lelkészi bizonyítványokkal igazolt azon körülménytől, hogy felperesnőt férje visszafogadni több ízben késznek nyilatkozott, de ő férje ajánlatát el nem fogadta s igy annak, hogy ahhoz később vissza nem térhetett, maga volt az oka, azon körülmeny, hogy alperes felperesnővel folytatott viszonyát megszüntette, ez utóbbit tartásdíj iránti követelésre még akkor sem jogosítaná fel, ha férjét alperes rábeszélése következtében hagyta volna el. Tekintve, hogy D. J. felperesi tanúnak 3580/87. sz. vallomása szerint alperes felperesnek 1883. jun. havától 1885. decz. végéig eleintén 50 frtot, később 70 frtot fizetett ugyan havonkint s ezt alperes is beismeri, de nevezett tanú vallomása szerint alperes állandó tartási kötelezettséget el nem vállalt, hanem felperesnőt csak addig ígérte segélyezni, míg valami alkalmazást nyer s a mint postamesteri állást kapott, a segélyezést megszüntette ; tekintve, hogy G. K. tanú vallomása is csak azt bizonyítja, hogy alperes, midőn viszonyát felperessel felbontotta, azzal egyezkedni akart, de tanú előtt még csak határozott összeg fizetése iránt sem tett kötelező ígéretet; tekintve, hogy ezen tanúvallomások a felperesnő által alperesnek kínált s ez által el nem fogadott esküvel ellentétben állanak s igy az eskü el nem fogadása daczára alperes ellen a kötelező tartási szerződés megkötése beigazoltnak nem tekinthető ; tekintve végül, hogy netalán tett, de nem bizorxyitott ígéret s annak elfogadása jogalapot csak akkor létesített volna, ha az ígéret érvényes jogczimből származnék, házassági kötelékben élő nővel folytatott tiltott viszonyból azonban bíróság előtt érvényesíthető tartási kötelezettség nem származhatik : felperes keresetével elutasítandó volt, stb. A budapesti kir. ítélőtábla a következőleg ítélt : A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja és a perköltség kölcsönös megszüntetésével, kötelezi alperest, hogy felperes részére tartásdíj fejében életfogytiglan havi 70 frtot előleges és minden hó i-sö napján lejárandó esedékes részletekben mindannyiszor végrehajtás ter7*