Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

97 297. 49- számú döntvény. Felülvizsgálhatja-e a kir. Curia a kir. Ítélőtáblának oly végzését, mely külföldi bíróságnak elmarasztaló határozatára alapított végrehajtási kérelem felett hozatott, melynek tárgyát tehát a viszonosság fenn-, vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése is képezi? / 527.1890. \ \V. 57.-hoz./ Határozat. A kir. Curia a kir. Ítélőtáblának oly végzését, melyet külföldi bíróság elmarasztaló határozatára alapított végrehajtási kérelem felett hozott, nem vizsgálhatja felül, habár annaR: tárgyát a viszonosság fenn-, vagy fenn nem forgása kérdésének eldöntése is képezi. Indokok. Az 1868 : LIV. t.-czikknek a végrehajtási eljárást szabályozó rendelkezései szerint az elsőfokú bíróságnak végrehajtási ügyekben hozott végzései ellen benyújtott panaszokat a fennállott kir. semmitőszék minden közbeneső felebbviteli bíróság mellőzésével közvetlenül és végérvényesen intézte el. A midőn az 1881 : LlX/t.-cz. 2. §-a az 1868 : LIV. t.-cz. 4. §-át megváltoztatta, és a kir. Curiának semmitőszéki és legfőbb itélőszéki osztályait egyesitvén, a legfőbb bírói hatóságot a m. kir. Curiára ruházta, a törvényhozásnak nem volt czélja, hogy a három fokú bíráskodási rendszert azon ügyekben, a melyek a kir. semmitőszék hatáskörébe tartoztak, visszaállítsa. Ellenkezőleg ugy az 1881 : LIX., mint az ugyanazon évi LX. t.-cz. alapját tevő törvényjavaslat indokolásában nyilt kifejezést nyert az, hogy azoknak az ügyeknek nagy részében a végérvényes határozat hozatalának joga a kir. ítélőtáblákra ruháztatik át, s a kir. Curiához felfolyamodásnak csak kivételképen és csak azokban az esetekben lesz helye, a melyekben azt a törvény világosan megengedi. Kétséget nem szenved, hogy az 1881 : LX. t.-cz. tárgyát képezik azon rendelkezések is, melyek azt a kérdést szabályozzák, hogy a külföldi bíróságoknak megkeresései következtében a hazai bíróságok a végrehajtást mily feltételek alatt rendelhetik el. (3., 4; 5- §§•) . De nincs az 1881 : LX. t.-czikknek oly rendelkezése, a mely ily esetekben a kir. Curiához a felfolyamodást megengedné, sőt a törvény 140. §-a világosan kimondja, hogy az ingatlanokra végrehajtást elrendelő (vagy el nem rendelő) végzésre nézve a másodbiróság végérvényesen határoz, a mely rendelkezés az ingókra vezetendő végrehajtásoknál a törvénynek a jogorvoslatokra nézve követett elvénél fogva szintén alkalmazást nyer. Curiai döntv polg. ügyekben. 7