Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Hatodik folyam (Budapest, 1890)

9ó mely szerint a perköltséget kölcsönösen megszüntette, helybenhagyja ; felebbezett többi pontjaira vonatkozóan azonban mindkét alsóbbfoku biróság ítéletét megváltoztatja, s biróilag-kimondja, hogy a gőzcséplőgépnek fele értéke 875 frt, továbbá a sár-szent-miklósi 76. számú telekjegyzőkönyvben foglalt zsellér állomány fele értéke 330 frt, végre a 32 hold föld vételárából 540 írtnak fele része 270 frt szintén aliagyaték állagához tartozik; minek következtében alperest kötelezi, hogy ezek fejében, és pedig "első- és másodrendű felpereseknek saját kezéhez, harmad- és ne-* gvedrendü felperesek részére pedig az illetékes gyámhatósághoz fejenként 368 frt 75 krt s ennek 1885. évi július 20-tól számítandó 6° 0 késedelmi kamatait fizessen ; sat. Indokok. Megjegyzésével annak, hogy miután a peres kérdés a felperes pertársakra nézve csak egységesen dönthető el, habár a harmaáés negyedrendű felperesek ^ nevében felebbezés *hem is adatott be, a másodbiróság ítélete ezek nevében is felebbezettnek tekintendő (1881 : LIX. t.-cz. 3Í. §-án#.k második bekezdése); a másodbiróság Ítéletét a fentebüi értelemben meg kellett változtatni: mert a fennforgó esetben az örökhagyó T. Julianna a törvénynél fogva (ipso jure) közszerző (1840 : VIII. t.-cz, 8. §.), miből jogilag következik, hogy mind az a vagyon, a mi a házasság alatt szereztetett, közszerzeményt képez ; minthogy pedig a peres felek kölcsönös előadásaiból kétségtelen, hogy ugy a cséplőgép, mint a sár-szent-miklósi 76. sz. telekjegyzőkönyvben foglalt ingatlanság a házasság tartama alatt szereztetett, sőt a 32 hold föld , vételárába is az alatt 540 frt fizettetett ki, ennélfogva ezeknek a vagyonoknak fele részét az örökhagyó hagyatéka állagához tartozóknak megállapítani s ezek értékének valamint az örökhagyó halála napjától számítandó 6° 0 késedelmi kamatainak megfizetésére alperest kötelezni kellett; mert egymagában az, hogy az imént érintett vagyonokat alperes sáját neve alatt vette, még ha azokat a -telekkönyvben saját nevére tüntette volna is ki, annak közszerzeményi minőségét meg nem változtatta; minthogy azt, hogy a házasság alatt szerzett vagyon nem közszerzeroény, az azjt állitó alperes lett volna köteles bizonyítani; e tekintetben azonban elfogadható bizonyítékot alperes nem szolgáltatott, mivel nem csak azt kell vala bizonyítani, hogy alperes külön vagyonnal bir, hanem azt, hogy e külön vagyonát vagy annak egy részét a fen,ti javakba ruházta be. A sár-bogárdi 32 hold föld vételárának többi részét azonban nem lehetett közszerzemény czimen a hagyaték állagához tartozónak megállapítani: mert felperesek saját beismerésük szerint az örökhagyó életében az imént érintett föld vételárába csak 540 frt fizettetett ki, a házasság megszűnté után fizetett összegek iránt tehát á közszerzeményből kifolyólag az örökhagyó jogutódai felperesek törvényszerűen jogot sem formálhatnak.