Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Ötödik folyam (Budapest, 1889)

132 nyugdijat felvenni s a mennyiben azt nem tenné, a nyugdíjhoz való jogát elveszti. E szerint nem lehet kétséges az, hogy a nyugdijösszeg, a melyet néhai F. György fel nem vett, olyan hátralék, a melyhez F. György örököseinek joguk van. Néhai F. György birói ítélettel holtnak nyilváníttatván, elhalálozási napjának az 1885. évi ápr. 15-ik napja vélelmezendő. Minthogy a jogi vélelem az egyénnek életben léte mellett harczol mindaddig, a míg az elhalálozás ki nem mutattatik, néhai F. György az 1885. ápr. 15-ik napjáig életben levőnek vélelmezendő és ezzel szemben az alpereseket terheli annak bizonyítása, hogy néhai F. György az 1885. ápr. 15-ik napja vagyis a vélelmezett elhalálozás napja előtt hunyt el. Az alperesek azonban ezt nem bizonyították. Minthogy továbbá a törvény ama hiányaival szemben, hogy holttá nyilvánítás tekintetében a kereshetőségi jogot csak bizonyos személyeknek és nem minden érdekeltnek adta meg és hogy ki nem mondja azt, hogy a holtnak nyilvánítási Ítéletben megállapított jogvélelem viszonylagos hatályú s igy az absolut hatályúnak tekintendő : az alperesek, illetve jogelődük, akár megfelelő nyugdijszabályzattal óvhatták volna meg magukat ilyen eset ellen, akár azzal a kikötéssel, hogy a nyugdíjra jogosultnak személyesen kell jelentkeznie, vagy láttamozott nyugtát adnia: a mit azonban elmulasztottak. Mindezeknél fogva az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni s alpereseket a kereseti tőke és kamatai megfizetésére kötelezni kellett. A perköltségnek kölcsönös megszüntetése a per körülményeinek figyelembe vételén és az 1868: LIV. t.-cz. 251. §-ának engedélyén alapszik. A kir. Curia a következő Ítéletet hozta : A másod bíróság ítélete a perköltségekre vonatkozó rész ében hely. henhagyatván, egyéb neheztelt részében megváltoztatik és a kereset főtárgyát illetőleg az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Indokok : Az A) a. okiratban F. Györgynek 2000 frt nyugdíj életfogytáig lévén kikötve, kétségtelen, hogy miután a nyugdíj a jogosult physicai életéhez kötött személyes jog, a fizetésre kötelezett jogosítva van követelni azt, hogy a nyugdíjra jogosítottnak életben léte kimutattassék, s jóllehet a jogosított nem köteles a részleteket a lejárat napján és személyesen felvenni, a lejárt részleteket tehát annak igazolt meghatalmazottja vagy örököse is felveheti, az is kétségtelen, hogy valamint a nyugdíj csak az életben lévő F. Györgynek járt, annak örökösei is a nyugdíjnak csak azon részleteire tarthatnak igényt, a melyek jogelődjök életében lejártak és fel nem vétettek. Annak bizonyítása, hogy a jogosított abban az időben, a melyre esőleg nyugdijat követel, életben van vagy volt, azt terheli, a ki az életben léteit állítja, miből folyólag felperesek, kik a jogelődjüknek járt nyugdíjnak 1875. Ju^- I_t^^ I^^5- évi ápr. 15-ig járó részleteit követelik, alperesek tagadása ellenére annál inkább kötelesek bizonyítani azt,