Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Ötödik folyam (Budapest, 1889)

131 iS75- évi jul. i-től 1885. évi ápr. 15-ig, tehát 9 év és 9V2 hóra esedékes és ki nem fizetett 19538 frt 33 kr. nyugdijkövetelést alperesek ellen megítéltetni kérnek, a kereset azonban elutasittatott, mert a kereseti követelést felperesek jogelőde F. (typrgy meg nem szerezte, ugy hagyatékát sem képezte, ahhoz felpereseknek örökségi joga sem lehet, tehát azt birtokba sem vehetik. Nem szerezte meg a keresetbe vett összeget F. György azért, mert neki a nyugdíj A) szerint élethossziglan köteleztetett; már pedig felperesek nem igazolták, hogy jogelődük 1875. évi július i-től fogva életben volt, pedig felpereseknek volna kötelességük igazolni, hogy a nyugdij felvétele iránt az irt időtől F. György vagy törvényes meghatalmazottja jelentkezett, de a fizetés megtagadtatott, hogy F. György biróilag holttá nyilváníttatott, a prts. 523. §-a értelmében csak jogvélelem, melyre azonban harmadik személy ellen keresetet alapítani nem lehet; de ha felperesek a keresetet jogvélelemre alapítják, ugy az ellenében alperesek is jogosultak védelmüket jogvélelemre alapitani; mert valamint jogvélelem az, hogy F. György 1885. évi ápr. 15-én halt el, szintén vélelmezhető az is, hogy F. György 1875. ápr. 13-án, vagyis a mely napon eltűnt, meg is halt, ha pedig ezen napon meghalt, ugy felpereseknek semmi követelésük sem lehet; a nyugdijkövetelés a jogosított természeti személy halála napjáig jár és jelen esetben valamint nincs kizárva annak lehetősége, hogy felpereseknek fenáll a kereseti és talán több követelése is, ugy nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy F. György után nyugdijkövetelés hátralék nem létezik, ily esetben pedig nem jogvélelem, hanem határozott bizonyítékkal köteles az igénylő követelését támogatni; de, hogy felperesek a kereseti összeget nem követelhetik, joghasonlatosságból sikerrel lehet hivatkozni az 1885. évi XI. t.-cz. 45. §-ára is, mely szerint az eltűnt állami alkalmazott után eltűnésétől előkerülése, illetve holttá nyilvánításáig illetménye ki nem szolgáltattatik és az eltűnt illetményeire annak hozzátartozói igénynyel nem birnak ; végül a holttá nyilvánításból felperesek által levezetett azon jogvélejemmel szemben, hogy F.György még 1885. évi ápr. 14-én életben levőnek tekinthető, a kereset megdöntésére a bizonyíték azért nem terhelheti alpereseket, mert a törvényes jogvélelmet csak felperesek eszközölhették ki, mig arra alpereseknek a törvény értelmében joguk nem volt; mindezeknél fogva a keresetet elutasítani es felpereseket a perköltség megfizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: A kir. ítélő tábla az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s alpereseket kötelezi, hogy a felpereseknek a 19583 frt 33 kr. tőkét s ennek 1887. novemb. 2-ától járó 6°/0 kamatait megfizessék : a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok. A felperesek részéről becsatolt okmányok szerint nincs kikötve az, hogy F. György bizonyos határidő alatt tartozott volna a 9*