Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Ötödik folyam (Budapest, 1889)

122 gára van helye az ellenfél beleegyezése nélkül, alperes pedig nem egyezett abba bele, hogy felperes a kínált főesküvel igazolja azon általa tagadott felperesi állítást, hogy a rendelvényes nevének beírása, illetve megváltoztatása alperes tudtával, beleegyezésével történt, s így felperes ezen állítását az eljárási szabályok engedte bizonyítási módok egyikével sem tudta igazolni. Tekintettel arra, hogy a kereseti váltó a csatolt váltóóvás szerint fizetés végett még bemutatva nem lett, hanem csak fedezetadás végett, s igy felperesnek alperes, mint forgató ellen az 1876. évi XXVII. t.-cz. 41. §-ának i-ső pontja szerint visszkeresete nincs : felperest keresetével elutasítani kellett. A váltóban, ugy a váltó-óvásban a rendelvényes neve helyett alperes neve Íratván be; az iratoknak a fenyítő bírósághoz áttétele az 1874, évi XVI. t.-cz. I. §-a szerint rendeltetett el. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: A kii\ itélő tábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok. Alperesnek az a kifogása, hogy a kereseti váltó eredeti tartalma meg lett változtatva, a mennyiben felperesnek mint eredetileg kitüntetett rendelvényesnek neve kitörültetvén, helyette rendelvényesként utólagosan alperes íratott be, a váltó tartalma által igazoltatván, jelen esetben nem hiányzó kellék utólagos kitöltéséről van szó s ennélfogva nem a V. T. 92. §-a, hanem 82. §-a alkalmazandó. Ehhez képest felperes visszkereseti jogának megállapítása végett azt tartozott volna beigazolni, hogy az a változtatás vagy még alperes aláírása előtt vagy később ugyanr de alperes beleegyezésével történt; felperes azonban ez esetek fennforgását nem is állította, abbeli állítása pedig, hogy a váltót kitöltetlenül kapván, a kitöltés alkalmával az ő neve rendelvényesül tévedésből Íratott be s e tévedés hozatott helyre az által, hogy alperes forgatmányának megfelelőenr rendelvényesül tüntettetett ki, a fent előadottakkal szemben figyelembe nem jöhet, és pedig jelen esetben annál kevésbbé, mert ezt az állítást alperes tagadásával szemben nem is igazolta, a mennyiben a saját tényéről tanúskodó Baky Dénes vallomása bizonyítékot nem képez, ha képezne is, csak fél próba lenne, mely az állítólagos kitöltésnél és kiigazításnál jelen nem volt felperes pótesküje által kiegészíthető nem volna, a főeskü általi bizonyításnak pedig alperes ellenzése folytán a V. T. 26. §-a értelmében helye nincs. Ily körülmények közt rendelvényesnek felperes lévén tekintendő, miután a váltó az ő megelőző forgatmányával ellátva nincs, alperes forgatmánya után hézag következik s felperes mint hézag utáni forgatmányos alperes, mint hézag utáni forgató ellen visszkereseti joggal nem bir. Ezeknél fogva s eltekintve attól, hogy a váltó a B. alatti óváslevél szerint nem fizetés, hanem a V. T. 29. §-a alapján fedezetadás végett lett bemutatva, s az óvás ennek igazolására vétetett fel, tehát a visszkere-