Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Ötödik folyam (Budapest, 1889)

120 250. Annak eldöntése, hogy a gyermek vagyontalan szülőjének eltartásához mennyivel és mi módon tartozik hozzájárulni, nem a polgári bíróság, hanem az árvaszék hatásköréhez tartozik. 1889. szeptember 3. 5570. p. sz. Özv. L. Erzsébet felperesnek fia T. Imre alperes elleni tartás iránti perében —• a kecskeméti kir. járásbiróság a következő itéletet hozta : Alperes köteles a 31 frt 20 krban egy évre megállapított tartásdijat előleges évnegyedes részletekben 8 nap alatt, végrehajtás terhe mellett felperesnek, az 1 frtban felmerült eszményi bélyeget pedig az államkincstár részére megfizetni. Indokok. Alperes elismerte, hogy anyja felperes elaggott és munkaképtelen, azt pedig nem tagadta, hogy többi testvérei az anyjuk tartásához vagyoni állásukhoz mérten hozzájárulnak, ugy azt is elismerte, mert nem tagadta, hogy ő most anyját nem tartja. Minthogy pedig törvényes gyakorlatunk szerint a gyermekek elaggott, munkaképtelen és végszükségbe jutott szülőiket tartani kötelesek s felperes évi tartása az általa felszámított s alperes ellen követelésbe tett 31 frt 20 kr. négyszeresét véve egy évre 124 frt 80 krba a legkisebb számitás szerint is igen belekerül, ennélfogva alperest a reá eső 31 frt 20 kr. összegben az ítélet rendelkező része értelmében marasztalni kellett. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg ítélt: A királyi ítélőtábla az elsó'birőság ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja. Indokok. Jóllehet a szülők és gyermekek közötti viszonyt szabályozó családi jogból ama viszonkötelezettség is következik, hogy a gyermek munkaképtelen szülőjét eltartsa s emez általános jogszabályra az 1887. XXI. t.-cz. 11. §-ában kifejezetten is történik hivatkozás, minthogy azonban a szülő saját gyermekétől tartást első sorban csak természetben követelhet, illetve a gyermek tartásdíj fizetésére csak az esetre kötelezhető, ha a tartás és lakásnak természetben való kiszolgáltatását megtagadta, avagy az bármely más okból természetben ki nem szolgáltatható, az alperes pedig önként megajánlotta, hogy a felperest hajlandó a megfelelő időre házához fogadni, sőt a felperes azt is beismerte, hogy már 16 évet az alperesnél töltött: mindezeknél íogva annak esete fenn nem forogván, hogy az alperes tartásdíj kötelezettsége megállapittassék, felperest keresetével el kellett utasítani. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : A kir. tábla Ítélete az abban felhozott indokokból helybenhagyatik annyival inkább, mert annak eldöntése, hogy a gyermek vagyontalan