Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Ötödik folyam (Budapest, 1889)

111 tekintve, hogy a fogadásszerü szerencsejátékot képező ezen ügylet alapján sem bizományi dijat, sem a fogadás folytán állítólag felmerült posta, távírda és bélyegköltséget felperesnek bírói uton követelni joga nincsen, de a felszámított készkiadások az alperes által már fizetett 2000 márkával különben is fedezvék : felperest keresetével elutasítani és a pts. 251. §-a alapján a perköltség fizetésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: A kir. ítélő tábla az elsőbiroság Ítéletét helybenhagyja stb. Indokok. Az elsőbiroság Ítéletének indokolásában helyesen fejtette ki. hogy a pusztán tőzsdei árkülönbözetek fizetésére irányuló és a fogadásszerü szerencsejáték természetével bíró ügyletekből eredő követelések állandó birói gyakorlat szerint rendes polgári bíróság előtt nem érvényesíthetők, úgyszintén helyesen fejtette ki azt is, hogy a kereset alapjául szolgáló és a keresethez A) alatt csatolt könyvkivonatban részletesen kitüntetett ügyletek ily árkülönbözeti ügyleteket képeznek. De ha e szempont alá a felek közt fenforgó jogviszony azon oknál fogva, mert felek közt a szóban forgó értékpapírokra nézve nem adás-vételi, hanem bizományi jogviszony forgott fenn: vonható nem lenne és ha alperes tagadása ellenében bizonyítottnak lehetne tekinteni, hogy az értékpapírokat felperes alperes részére és számlájára saját nevében vette meg, illetőleg adta el alperes megbízásából, mint ennek bizományosa, mely esetben a bizományi viszony elbírálása és az ebből felmerülő követelés megállapítására a megbízás szerinti adás-vételi ügylet jogi természete befolyással nincsen, felperest még ebben a feltett esetben is helyesen utasította el az elsőbiroság keresetével. Mert kétségtelen ugyan, hogy a ker. törv. 381. §-a értelmében a bizományos, feltéve, hogy megbízója máskép nem rendelkezett, a mi jelen esetben fenn nem forog, a megszerzendő árukat maga szolgáltathatja; habár továbbá a ker. törv. 372. §-a értelmében a bizományos jogosítva is van arra, hogy ha a bizományi vétel az elértéktelenedés veszélyének kitéve van, vagy midőn a megbízó az áru iránt nem rendelkezik : azt a ker. törv. 347. §-a határozata szerint eladhatja; de szintúgy kétségtelen, hogy a bizományos az ily alapon felszámított követelését csak ugy érvényesítheti a megbízó ellenében, ha a megbízás értelmében az árukat, jelen esetben —- értékpapírokat -- tényleg megszerezte, vagy legalább azok felett a vétel időpontjától az eladás időpontjáig tényleg rendelkezett és azokat az ügylet lebonyolítása alkalmával tényleg és a ker. törv. 347. §. rendelkezésének megfelelően eladta, vagy vevőkint tényteg megtartotta. De felperes nyíltan beismeri azt, hogy a papírokat tényleg sem meg nem vette, sem el nem adta ; hanem a véglebonyolításkor, a tényleg meg nem lévő papírokat vevőként ő maga tartotta meg, miből a dolog természeténél fogva következik, hogy a tény-