Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Ötödik folyam (Budapest, 1889)

112 leg meg nem vett és meg nem tartott értékpapírokra vonatkozó ügylet alapján alperes ellen alperes helyett teljesített állítólagos fizetések és ezekkel kapcsolatos költségek és járandóságok czimén követelést mint bizományos nincs jogosítva érvényesíteni. A kir, Curia a következő ítéletet hozta : A másodbiróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok. Az A) alatti könyvkivonatból, főleg pedig az ennek alapját képező, peres felek között váltott levelezésből jogi bizonyossággal megállapítható, hogy peres felek között a D. T. és B. i. alattiakban megjelölt értékpapírok tekintetében oly vételi bizományi viszony forgott fenn, melynél a megszerzendő értékpapírokat a ker. törv. 381. §. értelmében eladóként maga felperes mint bizományos szolgáltatta s alperes mint megbízó F. S. és U. leveleiben ezen vételeket mint az ő részére történteket tudomásul vette. Ily tényállás mellett teljesen közönbös az a körülmény; birtokában volt-e felperes a kérdéses papíroknak már az eladás idejében ; valamint a szerződő felek vagyoni viszonyai sem bírhatnak az ügylet jogi minőségének meghatározására befolyással. Az első bíróságoknak az a nézete tehát, mintha peres felek között fenforgott kereseti jogügyletek pusztán tőzsdei árkülönbözetek fizetésére irányuló és a fogadásszerü szerencsejáték természerével bíró ügyleteket képeznének s mint ilyenek polgári bíróságok előtt nem érvényesíthetők, alaposnak el nem ismerhető. Mind a mellett felperes helyesen utasíttatott el keresetével; mert habár alperes késett is a jogilag tulajdonát képező emez értékpapírok felett rendelkezni, felperes eme késedelem folytán csak arra nyert jogot,, hogy magát követeléseire nézve a rendelkezésére állott ezen értékpapírokból törvényes módon kielégítse ; a törvényes kielégítés módját és útját pedig a ker. törv. 380. §-a utalva a 305. §-ban előirt eljárásra állapítja meg; felperes tehát az esetben tartozott volna az idézett törvénytételekben határozottan előirt birói segélyt igénybe venni annyival inkább, mert a teljesítés helyénél (Berlin) fogva reá nézve irányadó német ker. törv. 375. és 310. §§-ai teljesen hasonló eljárást rendelnek; mert a kir. itélő táblának az a nézete, mintha felperes a ker. törv. 372. §-a alapján jogosítva lett volna az értékpapírokat szabad kézből eladni, tévedésen alapul; miután e törvénytétel kivételes, ennélfogva szigorúan értelmezendő rendelkezése csak arra az esetre szorítkozik, midőn az áru materiális romlásnak van kitéve, következőleg arra az esetre nem terjed ki, midőn az árunak csupán forgalmi ára csökken. Minthogy pedig felperes a kereseti értékpapírok értékesítését a kijelölt törvényes eljárás mellőzésével magán uton foganatosította, az eladás alperes rovására történtnek nem tekinthető ; ennélfogva az állítólagos árkülönbözetre alapított követelése, —• a mely pedig keresetének legfőbb tárgyát képezi, törvényes módon bizonyítva nincsen.