Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Ötödik folyam (Budapest, 1889)

109 2. a D. a. levél szerint felperes a 100 db. orosz kölcsönkötvényt 1SS6. május 16-ikán ugyanezen hó végéig : a T. a. szerint a 100,000 írt névértékű magyar aranyjáradékot 1881. május 25-ikén július hó végéig, a B. 1. a. szerint pedig a 60,000 márka névértékű disconto betéti részjegyeket 1886. október 4-ikén ezen hó végéig átveendőleg szolgáltatta alperesnek, mint közvetlen eladó, az idézett levelekben kitett árfolyam szerint, de az illető hónapok végén a tényleges átadás és átvétel nem történt meg, sem a papírok eladásával felperes meg nem bízatott, hanem az ügylet kötésénél alapul vett ár alperes terhére, a hó végén jegyzett árfolyam pedig javára könyveltetett s az ügylet ily módon az A. alatti könyvkivonat és a csatolt levelek szerint hóról-hóra a felperes által 1887. január végén eszközlött úgynevezett véglebonyolitásig felperes részéről prolongáltatott. Ebből szintén kitűnik, hogy a felek közötti ügyletnek tárgyát kizárólag a hónapok végén mutatkozó árfolyamok szerint számított árkülönbözetek megtérítése képezte, mit megerősít ama körülmény is, hogy a felek között fennállott üzleti összeköttetés egész tartama alatt a papírok tényleges átadása és átvétele, vagy azok tényleges eladása szóba egyáltalán nem jött s erről a felek között folytatott s a perhez csatolt levelezésben egyáltalán nincs említés téve, hanem mindig csak az árkülönbözetek számittatnak ki; a papírok eladására pedig felperes saját előadása szerint alperestől tényleg megbizást soha nem nyert. 3. Felperes azt vitatja ugyan, hogy a felek között fogadásszerü szerencsejátékról azért nem lehetett szó, mert ő, mint bizományos vette alperes részére a papírokat, de ezen állítása teljesen alaptalan s valóságos bizományi ügylet nem forog fenn ; mert a D., T. és B. 1. a. levelekben felperes maga is azt a kifejezést használja, hogy az értékpapírokat a kitett áron alperesnek átengedte (ich überliess Ihnen), tehát azokat mint eladó ő maga szolgáltatta s az egyes prolongáczióknál s az azokra vonatkozó elszámitásoknál felperes mindenkor arra hivja fel alperest, hogy ismerje el, miszerint továbbra is vevője marad (dass Sie . . . mir Káufer . . . bleiben, 1. a G. alatti levelet s a többi hasontartalmu leveleket.) De felperes nyíltan is elismeri, hogy ő, bár mint bizományos szerepelt, a papírokat eladóként maga szolgáltatta, az a körülmény tehát, hogy felperes névleg mint bizományos szerepelt s hogy az ügylet alakjába burkoltatott, egyáltalán nem zárja azt, hogy az lényegileg nem volt egyéb, mint árkülönbözeti ügylet s hogy a fogadásszerü szerencsejáték, a mint ez a fentebbiekből és az alábbiakból következtetendő is, a felek között közvetlenül folyt. 4. Felperes végiratában nyíltan beismeri azt, hogy a papírokat tényleg sem meg nem vette, sem el nem adta, hanem a véglebonyolitáskor a tényleg meg sem levő papírokat vevőként ő maga tartotta meg;