Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Ötödik folyam (Budapest, 1889)
108 245. Nem tekinthető fogadásszerü szerencseszerzödésnek a vételi bizomány még akkor sem, ha a ker. törv. 381. §-a értelmében eladóként maga a bizományos, vevőként pedig a megbízó szerepel és ha az eladó bizományos az eladáskor még nem volt az értékpapírok birtokában. A ker. törv. 327. §-a csak materiális romlásnak kitett árúra alkalmazható. Ellenben értékpapírokat a bizományos a megbizó rovására csak a ker. törv. 380., illetve 305. §-a értelmében birói uton adathat el. 1889. május 23. 324. v. sz. J. T. G. czég felperesnek W. Móricz alperes ellen 22,941 márka 60 fillér, és jár. iránti perében —• a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék a következő ítéletet hozta : Felperes keresetével elutasittatik és köteles alperesnek 130 frt 35 kr. perköltséget megfizetni. Indokok. Az oly ügylet, melynél a megvettnek jelzett áru valóságos átadása és átvétele a szerződő felek szándéka szerint előre ki van zárva s melynél a felek szándéka csupán arra irányul, hogy az árunak meghatározott időpontban jegyzett tőzsdei árai között mutatkozó különbözetek kölcsönösen megtéríttessenek, pusztán a tőzsdei árkülönbözetek fizetésére irányuló, a fogadásszerü szerencsejáték természetével bírván : az ily ügyletből eredő követelés rendes polgári bíróság előtt nem érvényesíthető. A felperes keresetének alapjául szolgáló ügylet pedig ily árkülönbö-zeti ügyletet képez, a mi okszerűen következtetendő (pts. 155. §.) a következő bizonyított tényekből: 1. A felek között létrejött ügyletnek tárgyát felperes előadása szerint 100 db. a H. a. elszámolás szerint az állítólagos vételkor összesen 32,250 márka értékkel számított 1880. évi orosz kölcsönkötvények, továbbá 100,000 frt. névértékű aranyjáradék-kötvények és 60,000 márka névértékű disconto betét társulati részjegyeknek alperes által állítólag felperes mint bizományos közvetítésével történt vétele és eladása képezte. Felperes válaszában (14. lap) nyíltan kijelenti, hogy nem vonja kétségbe, miszerint: «a kérdéses papírok tényleges értéke alperes vagyoni képességét messze tulhaladja» s hasonló beismerést tesz felperes a válasz 17. lapján is. Ily körülmények között pedig okszerűen fel nem tehető, hogy a felek szándéka a papírok tényleges vételére és eladására irányult volna; hanem azt kell következtetni, hogy az ügylet czélját csakis az árukülönbözetek fizetése képezte és pedig annyival inkább, mert:
