Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

a kereseti bőrárukat csakugyan vásárolta, azokat nem saját hasznára, hanem feldolgozás, illetve továbbadás végett vásárolta ; az erre vonatkozó vételi ügylet ennélfogva, a mennyiben az létrejött, a K. T. 258. §-ának I. pontja alá eső feltétlen kereskedelmi ügyletnek tekintendő, miből felmerülő kereset a keresk. elj. 5. §-a szerint kereskedelmi biróság hatáskörébe tartozik; ehhezképest alperesnek a kereskedelmi birói hatáskör ellen tett kifogása tekintetbe vehető nem volt még azért sem, mert alperesnek ama további kifogása, hogy ő a kereseti bőrárukat egyátalán nem is vásárolta, mint az érdemre vonatkozó kifogás, ezúttal figyelembe nem jöhet, valamint az a kifogása sem, hogy csizmadia-ipart nem folytat, mit tanúsítana az is, hogy erre nézve iparengedélylyel nem bir, mert az, hogy valaki valamely oknál fogva kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozhatik, a K. T. 263. §-a szerint a kereskedelmi ügyletek minőségére befolyással nincs; mert végül kereskedelmi ügyek az 1877. évi XXII. t.-cz. II. §-ának utolsó pontja szerint a kisebb polgári ügyekre megállapított eljárásra nem tartoznak, alperesnek e miatt tett kifogása sem bir alappal. Alperes, mint pervesztes fél, az okozott költségekben is pts. 251. §-a alapján marasztalandó volt. A k i r. C u r i a a következő végzést hozta : A másodbiróság végzése abban a részében, melyben az eljáró bíróságnak mint kereskedelmi bíróságnak hatáskörét megállapította, felhozott indokai alapján helybenhagyatik ; ellenben ama részében, melyben alperest a költségek viselésében is marasztalta, megváltoztatik és a költségek iránt való intézkedés az ügy érdemében hozandó határozatra tartatik fenn; mert az eljáró biróság illetékességének megállapítása következtében a perköltség felett, melyhez az illetékesség kérdésében felmerült költség is számítandó, a a perrendt. 251. §-a értelmében az érdemleges határozatban kell intézkedni202. A gör. keleti egyház szerb és román híveinek az 1868 : IX. t.czikkel megengedett különválása alkalmából keletkezett perben az osztály módozataira és aránykulcsára nézve nem feltétlenül kötelezők s irányadók azok az elvek, melyek a s*erb és román egyházi congressusok delegátusai közt, „Vereinbarung" czím alatt 1871-ben létrejött egyezményben megállapitvák. Nincs azonban kizárva, hogy a biró azon elveket ott s annyiban, a hol s a mennyiben azokat a jog, igazság és méltányosság követelményeivel megegyezőknek látja, elfogadhassa és alkalmazhassa. Ott, hol a közös vagyonban sem a szerbek, sem a románok külön vagyont (külön beruházásokat, alapítványokat) ki nem mutatnak, a feloszthatlan templomépület s ennek udvartelke és a templomi felszerelvények a többséget képező nemzetiségbeli hívek-