Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

_80_ jog előjegyzése iránti kérelmét elutasítja ; mert tekintettel az 1874 : XXXV. tcz. 54. §-ára, illetve az 1886. VII. tczikk megfelelő intézkedéseire, az elől hivott tórvényczikk hatályba lépte után az egyik házastárs a másik ingatlanaira nyilvánkönyvi jogokat csak közjegyzői okirat alapján szerezhet, miután a törvények az előzőleg létrejött jogügyletekre, a kérdéses §. fel­tétlen rendelkezése alól kivételt megállapító átmeneti intézkedést nem tar­talmaznak ; az 1874: XXXV. tcz. 81. §-a a feleknek módot nyújt, hogy a magánokiratot utólag közjegyzői okirat minőségével ruházzák fel; mert továbbá a fenforgő telekjegyzőkönyvekben a 12,586,82. sz. végzés folytán az a megszorítás van feljegyezve, hogy az abban foglalt ingatlanok jelen­legi tulajdonosai addig, míg a bekebelezett életjáradék élvezői, St. Jakab és neje V Rozália közül csak egy is életben van, az ingatlant idegen személy részére semmi czimen cl nem idegenithetik, eme elidegenítési tilalom pedig a terhelő tilalmat is magában foglalja. A k i r. C u r i a a követk ező végzést hozta : A budapesti kir. itélő tábla végzése megváltoztattatik és az elsőbiró­ságnak végzése hagyatik helyben oly értelemben, hogy az előjegyzés az 1882 okt. 16 án 12,586. szám alatti elsőbbséggel a tulajdonlapon feljegy­zett megszorítás épségben tartása mellett rendeltetik el. Indokok: A kérvényhez mellékelt házassági szerződés 1872. évi február hó 13-án az akkor érvényben állott törvényes szabályoknak meg­felelőleg érvényesen köttetvén meg, miután a később életbeléptetett 1874: XXXV. tcz. 54. §-ának rendelkezései visszaható erővel nem birnak, az emiitett szerződés egyedül azért, hogy ezen törvény 81. §-a értelmében közjegyzői okirat erejére nem emeltetett, érvényét el nem vesztette és pedig annál kevésbbé, mert az 1876: XVI. tcz. 37. §-a is csak a végrende­leteknél és a visszavonhatlanság kölcsönös kikötése nélkül létrejött halál­esetre szóló ajándékozásoknál állapítja meg a törvény visszaható erejét, mig ezen szabály alól a hivatolt törvény 38. §-a az egyoldalulag meg nem változtatható szerződéseket kiveszi. Ennélfogva a fennebbi házassági szerződés érvényesnek lévén tekintendő, miután annak 3-ik pontjában St. Salamon nejének 45,000 forint hozomány és viszonhitbér követelésének biztosításául összes jelen és jövőben szerzendő ingatlan javait leköti és nejét feltétlenül feljogosítja, hogy ezen követelése erejéig minden időben a zálogjog előjegyzését kieszközölhesse és ezen jog a nőnek az 5-ik pontban is megadatik, tekintettel a telekkönyvi rendtartás 88. §. d) pontjára, a zálog­jog előjegyzése elrendelendő volt, habár az egyes ingatlanok az okiratban megnevezve nem lettek és ezek még csak 1881. évben a szerződés kelte után szereztettek. Nem akadályozhatja ezen zálogjogi előjegyzés elrende­lését az egyes ingatlanokra 1882. évi október 16-án 12,586. rz. a. elsőbb­séggel a tulajdonlapon feljegyzett elidegenítési tilalom, habár ez törvény szerint a terhelési tilalmat is magában foglalja, mert St. Salamon az első­birósági végzést nem is ez okból támadta meg felfolyamodásában, hanem ettől eltekintve már a telekkönyvi bevezetés szerint is ezen megszoritás csakis a C. lapon St. Jakab és neje V. Rozália javára bekebelezett élet­járadék biztosítására és csakis mindkettőjük haláláig terjedő hatálylyal jegyeztetett fel és így időhöz lévén kötve, annak bekövetkeztével hatálya önmagától megszűnik, miért is ezen megszoritás nem tekinthető olyannak, mely időközben az életjáradékokra jogosultak jogának épségben tartása mellett a tulajdonos ellen való zálogjogi előjegyzést kizárná.

Next

/
Thumbnails
Contents