Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

70 kért végrendelet mint kiváltságos tekintendő, s mint ilyennek érvényességéhez két tanú általi előttemezés is elégséges, mert bár igaz ugyan, hogy örökhagyó Sz. Mihály a félretétetni kért végrendeletében csakis neje, felperes javára végintézkedett, de az ily végrendeletek a felhivott törvény 32. §-ának rendelete szerint külkellékek tekintetében csak az esetben birnak érvényességgel, ha azokat a végrendelkező egész terjedelmében irta és aláirta; mely kiváltság azonban, minthogy a megtámadott végrendeletet Sz. Mihály mint írástudatlan nem írhatta, ez esetnél nem alkalmazható. A végrendelet félretételének kimondása után felperesek mint néhai Sz. Mihály oldalági örököseinek törvényes örökösödési joguk megállapítandó volt, mert alperes nem kifogásolta, tehát beismerte, hogy felperesek néhai Sz. Mihály testvérei, s igy ennek végrendelet nem léte vagy félretétele esetén törvényes örökösei. A törvényes öröklési jog megállapításával egyidejűleg, habár erre nézve kérelem peres felek részéről nem terjesztetett is elő, kimondandó volt, hogy a hagyatéki terheket felperesek kifizetni kötelesek, mert törvényeink szerint az örökléseknél nem csak a jog, hanem a kötelezettség is megállapítandó. Alperes arra nézve, hogy a leltározott ingóság örökhagyónak nem kizárólagos tulajdonát képezte volna, perirataiban mi kifogást sem tett, ugyanazért felperesek törvényes öröklési jogát erre nézve is megállapítani kellett. Felperesek nemcsak az örökhagyó, hanem az alperes nevére már évekkel örökhagyó halál;; előtt bekebelezett ingatlanokra nézve is kiterjesztették a keresetüket s az alperes javára bekebelezett ingatlanokra nézve is kérték öröklési jogukat megállapítani; tekintve azonban, hogy a keresetben megjelölt számú tjkvekben foglalt ingatlanok felerésze az 1871. évi június 8-án és 14-én kelt szerződések alapján alperes javára telekkvileg bejegyeztetett, annak elbírálása pedig, hogy az E. alatti alapján örökhagyó által szerzett tulajdonjog érvényes jogczimen alapszik-e vagy nem, ezen per keretébe nem tartozik, ugyanazért ezen ítélet a hagyatékul nem leltározott ingatlanokra ki nem terjeszkedhetvén : felpereseket keresetöknek erre vonatkozó részével elutasítani kellett. Felperesek csak részben pernyertesek levén, a perköltség kölcsönösen megszüntetendő volt annál is inkább, mert alperes nyilván konok perlekedőnek nem tekinthető. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: A kir. tábla a kir. tszék Ítéletét a felpereseket részben keresetükkel elutasító rendelkezésében érintetlenül, ama rendelkezésében pedig, a melylyel néhai Sz. Mihálynak 1884. évi január 12-én kelt végrendeletét érvénytelennek kimondotta és a g—i 32. sz. tjkvben foglalt ingatlanoknak s az ezekhez tartozó, a g—i 190. sz. tjkvben foglalt erdő- és legelőjárandóságoknak néhai Sz. Mihály nevén álló felére nézve felperesek törvényes örökösödési jogát oldalági örökösödés czimén megítélte — helybenhagyja. Ellenben egyetekben megváltoztatja, felpereseket azon kereseti kérelmükkel