Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

71 elutasítja, hogy a g—i 104. sz. tjkvben foglalt ingatlannak örökhagyó nevén álló felerésze ugy az örökhagyó után hátramaradt ingó hagyaték is telpereseknek oldalági örökösödés czimén oda Ítéltessék, és ezekre nézve alperes javára állapítja meg a törvényes Örökösödési jogot hitvestársi örökösödés czimén. Indokok. Helyben kellett hagyni a kir. tszék ítéletét a tekintetben, hogy örökhagyó végrendeletét érvénytelennek kimondotta és hogy az elhalt hagyatékában a törvényes örökösödést állapította meg, azt az első bíróság ítéletének vonatkozó indokain felül még azért is, mert a végrendeleten az 1876: XVI. tcz. 6-ához képest az sincs bizonyítva, miszerint azt az irni nem tudó végrendelkező előtt egyik végrendeleti tanú olvasta volna iél. Minthogy pedig ekként érvényes végrendelet nem létében törvényes örökösödésnek van helye, e szerint helyesen állapította meg a kir. tszék a gerényi 32. számú tjkvben foglalt ingatlanoknak és az ezekhez tartozó, a gerényi 190. sz. tjkvben foglalt erdő- és legelőilletménynek örökhagyó nevén álló felerészére nézve felperes törvényes örökösödési jogát oldalági örökösödés czimén, mert felperesek az E, alattival igazolták, hogy ezen ingatlanok az elhalt örökhagyóra a vele közös atyától, tehát közös törzstől kiáramlottak, a mit alperes sem vett tagadásba és mert ekként ezen áginak bizonyult vagyonban felpereseket illeti meg az id. törv. rendsz. 11. §-a szevint a törvényes örökösödés joga és pedig tekintettel arra, hogy az örökhagyónak özvegye ismét férjhez ment, özvegyi jog korláta nélkül, ellenben a gerényi 104. számú tjkvben foglalt szőlőből elhunyt nevén álló felére, ugy a hagyatékban talált ingókra nézve felperesek nem is állították, hogy az az örökhagyónak ági vagyonát képezte; sőt a gerényi 414. sz. tjkvből, nevezetesen pedig a B. 1. 2. a. bejegyzésből kitűnik, hogy az ebben foglalt szőlőt örökhagyó nejével együtt vétel utján szerezte — az ingókra nézve pedig a vélelem a szerzett vagyon minősége mellett szól — e szerint tehát ezen hagyatéki vagyont szerzeménynek kellvén elismerni, a melyben az id. törv. szab. 14. §-ának a betűje szerint a törvényes örökösödési jog a hitvestársat illeti meg — az első bírósági ítélet megváltoztatásával ezen vagyonra nézve felpereseket keresetükkel elutasítani kellett. A kir. C u r i a a következő Ítéletet hozta : A budapesti királyi itélő tábla ítélete felpereseket elutasító részében érintetlenül, az alperes által felebbezett részeiben helybenhagyatik indokai bol és még azért is: Mert az 1876 : XVI. tcz. 32. §-a a kiváltságos végrendeletekről szóló IV. fejezetben foglal ugyan helyet, de azért önállóan, a 2T—3l- §-tól függetlenül és eltérőleg állapítja meg azon végrendeletek kiváltságát, a melyekben leszármazó egyenes örökösök és házastárs javára tétetik intézkedés. Ezen végrendeleteknek a kiváltságát ugyanis csak az 1. íj. a) pontjával szemben állapítja meg a 32. §. ugy, hogy a végrendelkező ált?l egész terjedelmében irt és aláirt végrendeleteknél tanukat nem