Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

42 él, a mely azon kikötő területén uralkodik, a melybe a megmentett hajóhozatott, a jelen esetben tehát a Fiume területén érvényes törvény szerint és pedig annál is inkább, mert az itteni bíróságok rendszerint csak az azok területén érvényes törvények szerint Ítélhetnek, a mennyiben a törvény maga kivételt meg nem enged, jelen esetre pedig az osztr. ált. ptkv. 37. §-a, miután ez csak külföldiek közt külföldön kötött jogügyletekről intézkedik, nem alkalmazható. A Fiume területén érvényes osztr. ált. ptkönyv ezen mentési dij iránt nem intézkedik, sőt annak 1043. §~a tengerészeti törvényekre utal a franczia code de commerce második könyve, mely tengerészeti ügyekben hatályban fenntartatott, e kérdésről szintén nem intézkedik ; határozott intézkedés hiányában az idézett ptkv. 7. §-a útmutatása szerint ezen jogeset csak az általános jogelvek szerint döntendő el. Az osztr. ptk. 403. §-a ingó dolgoknak megmentéséről intézkedvén, ez ugyan a tengeren véghezvitt megmentésekre ezeknek különleges természeténél fogva nem alkalmazható, azonban ezen szakasz rendelkezéséből mégis megállapítható azon jogi elv, hogy ha a szárazföldön véghezvitt mentéseknél a kiadások megtérítésén kívül jutalom is jár, annál inkább illeti meg az a nagyobb veszélylyel járó tengeri megmentést. De minden tengert járó nemzet által már régtől fogva elfogadott elv, hogy tengeri veszélyben nyújtott segély,, a hajózás jól felfogott érdekében tetemesen jutalmazandó, miért is a tengerészeti ujabbkoru törvények általán megállapítják azon legmagasabb összeget, melyen belül a fenforgó viszonyok mérlegelésével a biró a mentési dijt megállapítja, igy a német kereskedelmi törvény 748. §-a a megmentett hajó és rakomány értékének egy harmadát illetve felét, az 1877. október 24-iki olasz törvény 121, és 134. art. az érték y8> illetve 1l10 részét állapítják meg. Ezen általánosan elfogadott és a magyar állam területén is érvényben levő tengerészeti jogelvek tekintetbe vételével, minthogy jelen esetben «Dea» hajónak megmentése sok fáradtsággal és idővesztéssel összekötve nem volt, a mentőnek sem személyzete, sem hajója a mentés által veszélynek ki nem tétetett, mindezen körülmények figyelembe vételével felperesnek a kiadásokon kivül 2000 frt általányösszeg, mely körülbelül a hajó és a rakomány 20549 frt öszértékének io°/0-át képezi, mentési dijul ítéltetett odá. A G. alatti jegyzékben foglalt kiadási tételek közül kihagyattak azok,, melyek a mentési munkákkal összekapcsolvák, és igy a mentési dij által már kielégítést nyernek ; ezek közé tartoznak az ítélet rendelkezésében felsorolt 1. 2. 4. 5. tétel alatti összegek, melyek elhagyásával a többi tételek alatti összegek a másodbiróságilag megítélt becslő eskü letételétől feltételezve ítéltettek oda felperesnek és az ezen tételek alatti összegekre nézve a másodbirósági Ítélet indokaiból helybenhagyatott A mentést