Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

41 vei megszállotta és mikor a I >ea • személyzete által Polából segítségül nyert «Triton* hadigőzös oda érkezett, felperes azt már megszállotta volt. Ezen bebizonyított tényállás mellett a tengerészeti, jogelvek szerint a felperes által eszközölt birtokbavétel a tengeri megmentés (ricupero—Bergung) fogalma alá esik; ugyanis «Dea» hajú tengeri veszélyben forgott, mert a 7. sz. a. kihallgatott alperesi tanuk is vallják, hogy a hajóba a megakadás után viz hatolt és mivel e miatt nagy veszély volt, hogy a hajó elmerül, egyhangúlag elhatározták, hogy a szárazföldre mennek életüket megmenteni és segélyt keresni; továbbá alperes is beismeri, hogy a tengerészeti személyzettől elhagyott, a sik tengeren lebegő hajóba viz hatolt be, és igy minden esetre azon veszélynek volt kitéve, hogy rövid idő múlva, ha meg nem mentik, elmerül; ezenkívül alperes beismerése szerint is a hajó az összes személyzet által elhagyatott, az felperes által ily állapotban átvétetett, és biztonságba- hozatott. Közömbös ennélfogva, hogy alperes kapitány és legénysége nemcsak életük megmentése, hanem egyúttal segélykeresés czéljából mentek a szárazföldre és hogy szándékuk volt visszatérni; mert a hajót elhagyott személyzetnek ilyen szándéka annak megállapításánál, hogy elhagyottnak tekintendő-e a hajó, nem irányadó és felperes a fent kijelölt körülmények között a hajót a tengerészeti jogelvek szerint elhagyottnak tekinthette ; ugyanazon okból nem vehető figyelembe azon körülmény, hogy a segítséget hozó < Triton* hadigőzös már közeledett és rövid időre (felperes szerint egy óra, alperes szerint 5—10 perez múlva) a megszállás után, oda érkezett, mely megszállás egyébként az A) alatti hivatalos jelentés szerint akkor történt, midőn a «Triton» hadigőzös a megszállott hajótól 3—4 mértföldnyi távolságra volt, mert felperes azt, hogy segítség jön-e vagy nem, kutatni nem volt köteles, és ha ily tekintetek figyelembe vétetnének, harmadik személyek a sokszor veszélylyel járó megmentési munkáktól visszatartóztatnának, holott a tengerészeti törvényekben foglalt intézkedések inkább ily megmentési munkákra serkentenek ; nem vehető figyelembe az sem, hogy a <Dea» személyzete a hajót a hadigőzösről látta és hogy a felperes általi megszállás szemük láttára történt. Ezek szerint bebizonyítva lévén, hogy felperes mentőnek tekintendő, eldöntés tárgyát képezi, hogy felperest a kereseti kérelemben 1—3. pont alatt felsorolt igények megilletik-e ? Mindenekelőtt megállapítandó, hogy e kérdés, mely törvény szerint döntendő el, miután felperes a német, alperes az olasz törvényeket kéri alkalmaztatni. Tekintve, hogy itt nem valamely a felek közt kötött jogügylet forog kérdésben, hanem egy elhagyott hajónak msntése, e tekintetben a mentés helyén érvényes törvény volna alkalmazandó, azonban a mentés vala • mely állam területéhez tartozó tengeren nem történvén, általános tengerészeti jogelvek szerint a vitás kérdés a szerint a törvény szerint döntendő