Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

40 többi tételei alatt felszámított összegeket összesen 984 frtot és ennek 1883. évi május 16-ától járó 6° 0 kamatait felperes becslő esküjétől feltételezve megítélte és az alperesi viszonkeresetet egészben elutasította, helybenhagyatik. A kereseti kérelem 2. és 3. pontjai alatt keresetbe vett 6849 frt 60 kr. mentési díj és a perköltség tekintetében felperes rendkívüli telülvizsgálati kérésének részben hely adatik, és ezen mentési dij fejében 2000 frt ítéltetik meg és alperes köteles ezen összeget, valamint perbeli és felebbviteli költség fejében 400 frtot felperesnek 14 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni, az ezt meghaladó összegre nézve felperes rendkívüli felülvizsgálati kérésének hely nem adatik. Indokok. Alperes az elsőbirósági Ítéletet csak viszonkereseti követelésének meg nem ítélt részére és a perköltség kölcsönös megszüntetésére nézve felebbezvén, és így annak a bírói illetőség megállapítására vonatkozó részét nem is neheztelvén, az elsőbirósági Ítéletnek ezen része ő reá nézve jogerőre emelkedett és igy a másodbiróság által is ez helybenhagyás helyett érintetlenül hagyandó lett volna; miért is alperes a már jogérvényesen megállapított bírói illetőség kérdésében felülvizsgálati joggal sem bir és ez okból felülvizsgálati kérvényének ezen pontja nem vehető tekintetbe. Az alperesség iránti kifogás elvetésére nézve a másodbirósági Ítélet helybenhagyatott, mert a keresetbe vett mentési dijakat a megmentett hajóra és rakományra törvényes zálogjog illeti meg, és a mentő ezen igényét a hajó és rakományra érvényesíthetvén, a tengerészeti jogelvek szerint a hajó képviseletére annak kapitánya van hivatva és a franczia kereskedelmi törvény 199. art. második bekezdése szerint is az ily előjoggal biró követelésekre nézve a fizetési meghagyás a hajó kapitányának kézbesíthető és minthogy Massone Angelo volt a megmentett «Dea» hajó kapitánya, ez annak át is adatott a 4. sz. a. kezességi oklevél kiállítása után, az alsóbiróságok az alperességet helyesen állapították meg. A kereset érdemére nézve az A. B. a. hivatalos jelentésből, de a felek előadásából is bebizonyitottnak tűnik ki: hogy *Dea» olasz bark, mely kőszénnel megrakva Velencze felé ment, 1883. évi márczius hó 14-én este 10 órakor az albániai veszélyes zátonyon megakadt; a hajóba viz behatolván, az elsülyedés veszélye miatt a kapitány és az összes legénység, egyhangú elhatározás után, a hajót két csónakon elhagyták és Porer sziklánál szárazföldre szálltak oly czélból, hogy életüket megmentsék és segélyt keressenek; «Dea» hajó márczius 15-én reggel 3 óra táján a magas vízállás beálltával a zátonyról magától megszabadult és vitorláival a széltől vitetve, a tengeren dél felé úszott, menete azonban, kormányos hiánya miatt, rendetlen volt; az igy magától uszó, minden élő lénytől elhagyott hajót felperes, mint a Nápolyból Fiúméba menő <• Prinz Heinrich/ nevü hamburgi gőzhajó kapitánya, reggel 6:; , urakor négy emberé-