Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

27 szerződés szerint ki nem terjedt, mert továbbá a kereskedelmi meghatalmazott jogköre korlátozásának közzétételét a keresk. törvény elő nem írván, az ennek hiányára alapított felperesi érvelés alappal nem bír s mert ezek szerint vételi ügyletnek alperest kötelező módon létrejötte bizonyítva nem lévén, felperes alperestől a vételár fizetését nem követelheti. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztattatik s tartozik alperes a kereseti 515 frt 81 kr. tőkét, ennek 1883. deczember 25-ik napjától járó ó° 0 kamatját és 129 írtban meghatározott perköltséget felperesnek megfizetni. Felperesi ügyvéd dija és költsége a 108 1886. számú és a jelen felebbezésé t 42 frtban állapittatik meg saját felével szemben. Indokok : Az alsóbiróságok helyesen vették ugy a C) alatti kimutatás, mint a kihallgatott tanuk eskü alatti vallomásai alapján bizonyítottnak azon tényt, hogy a K. S. által felperestől hitelbe vásárolt kereseti borok alperesnek szegedi borraktárába valósággal beszállittattak. Vitás, ennélfogva birói eldöntést igénylő kérdés egyedül az, volt-e K. S. felperesnek kereskedelmi maghatalmazottja, ha igen, kötelezi-e a meghatalmazottnak eme ténykedése vagyis a kereseti boroknak általa hitelbe történt megvétele alperest mint főnököt. Hogy K S. alperesnek kereskedelmi meghatalmazottja volt, ez az e részben tett tagadása daczára, bizonyítva van az ugyancsak alperes által 37. alatt felmutatott, közte és K. S. között létrejött szerződéssel, melynek első pontjában az foglaltatik, hogy M. A. (alperes) Szegeden saját czége alatt borkereskedést nyitand, melynek vezetése és kezelése K. S.-re bízatott. Minthogy az oly kereskedelmi meghatalmazottnak, kit a főnök egész üzlete vezetésével megbiz, jogköre már a törvénynél fogva (k. t. 43. §.) kiterjed mindazon ügyletekre, melyek az ily kereskedelmi üzlet folytatásával rendszerint járnak, minthogy továbbá a borvétel ép ugy, mint a boreladás, a borüzlet rendszerinti folytatásával jár, kétséget nem szenved, hogy midőn K. S. a kereseti borokat felperestől megvette s azokat az általa kezelt alperesi üzletbe szállította, az általa, meghatalmazásának törvény által szabott korlátain belül létesített ügylet a k. t. 49. §-a alapján a főnök nevében kötöttnek, tehát ezt kötelezőnek is tekintendő. Ily tényállás mellett nem jöhet figyelembe alperesnek a 3./' alatti szerződés 5. pontjára állapított védekezése, mely szerint meghatalmazott nem volt jogosítva az üzlet terhére adósságokat csinálni s általában terhes szerződéseket kötni, figyelembe nem jöhet pedig eme védekezés azért, mert habár a főnök jogosítva van is meghatalmazottját tetszése szerint korlátozni, az ily korlátozás feltétlen hatálylyal csak a meghatalmazottal szemben bir, kifelé, vagyis harmadik személylyel szemben csak az esetben birhat a meghatalmazás minőségéből törvény szerint folyó hatáskör ilyetén korlátozása hatálylyal, ha a meghatalmazottal szerződő harmadik