Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

18 A mi végül a kereseti követelésnek tömegtartozási minősége ellen alperes által felhozott érveléseket illeti, ezek a per érdemében elbírálás tárgyát nem képezhetvén, s különben is az illetékességi kérdésben hozott határozatban már elbiráltatván : e helyütt figyelembe nem vétethettek. A perköltség és ügyvédi munkadíj iránti határozat a pts. 251. és 252. §§-ain alapszik. A budapesti kir. itélö tábla a következőleg itélt: A kir. itélő tábla az elsőbiróságnak 7904. sz. alatt hozott végzését és a 19,122. szám alatt hozott ítéletét indokai alapján és még azért is helybenhagyja : mert alperes a csődtömeget képező ingók raktárául a felperesek tulajdonát képező és a közadós által kibérelt helyiségeket a tömeg javára két hónapig használta is. Alperes felebbezési diját az általa képviselt csődtömeg ellen a kir. itélő tábla 10 frtban állapítja meg. A kir. Curia a következő ítéletet hozta : A felebbezés a bírói illetékesség kérdésére vonatkozó részében hiva tálból visszautasittatik. Érdemileg a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. A tömeggondnok felebbezési munkadija a csődtömeg ellenében 10 frtban megállapíttatik. Indokok : Felperesek a tárgyalás kezdetén tett pótlás szerint keresetüket ugy is mint külön kielégítésre jogosított hitelezők indították. A külön kielégítésre jogosított követelések rendszerint a csődbíróság*előtt érvényesitendők ugyan (csőd-törv. 152. §.), a mennyiben azonban a törvénykezési rendtartás szabályai szerint a követelés érvényesítésére külön ügybiróság van megállapítva, a per a csődtörvény 153. §-a szerint azon bíróság előtt folytatandó. Minthogy pedig a felperesi kereset tárgyát két évnél nem régibb bérkövetelés képezi, és minthogy az ily követeléseket tárgyazó perek az 1868: LTV. t.-cz. 30. §-a és az J88I. évi LIX. t.-cz. 13. §-a által az adós személyes sommás bíróságához vannak utalva : az alsóbiróságoknak a kifogásolt illetékességet meg kellett állapítani. E szerint pedig ezen perben az 1881. évi LIX. t.-cz. 59. §-a 4. pontjának esete fenn nem forogván : a felebbezés, a mennyiben az a másodbiróság ítéletének a bírói illetékességet megállapító része ellen van irányozva, hivatalból visszautasítandó volt. Érdemileg az Ítélet helybenhagyása a következő indokokon alapszik: A kereset tárgyát a csőd megnyílta előtt már lejárt követelés képezvén : tömegtartozásról (csőd-törv. 48. §.) ezen esetben szó nem lehet. Tömegtartozás csak a csődtömeg, illetve annak közegei jogcselekménveiből származhatik. Az pedig, hogy a novemberi negyed egy részében a bérleményt a csődtömeg használta, nem oly jogcselekmény, melynek alapján a csődtömeg a megelőzőleg lejárt bérnek mint tömegtartozásnak meg-