Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

19 fizetésére kötelezhető volna, mivel ez csak a közadóssal kötött szerződés alapján érvényesítendő. Meg kellett mégis felperes követelését itélni, a csődnyitás idejében a bérelt boltban volt áruk vételárából kifizetendőleg a csődtörvény 57. §. 3. pontja alapján ; mert azon ingókra felperesek törvényes zálogjoggal birtak s ekként külön kielégítésre jogosultak ; és mert a tömeggondnok beismeri, hogy azok vételára a csődtömegbe folyt, és a kereseti követelés összegét meghaladja. Felperesek törvényes zálogjogát azon körülmény, hogy az ingók időközben eladatván, a bérlemény helyiségéből elvitettek, meg nem szünteti ; mert az ingók vételára a csődtömeg birtokában maradt, arra harmadik személyek jogot nem szereztek; és mert a zálogjogot képezett ingókat azok vételára helyettesiti. Nem volt figyelembe vehető alperes azon kifogása sem, hogy felperesek zálogjogukat be nem jelentették; mert zálog- vagy megtartási jogát a biztosított hitelező bejelenteni nem köteles, annál kevésbé van a bejelentés vagy érvényesítés határidőhöz kötve, kivéve a 168. §. esetét, mely itt fenn nem forog ; és mert a bejelentés elmulasztása még az esetban sem vonja maga után a jog elvesztését, ha a biztosított hitelezőt a tömaggondnok a bejelentésre felhívta (csőd-törv. 115. §.). 175. Készpénzbeli követelés behajtására irányult végrehajtásnál az életbiztosítási bárczák le nem foglalhatók, mert ilyen esetben a végrehajtás végczélját a követelésnek kényszer utján kielégítése képezi: ebből önként következik, hogy foglalás tárgyát csak oly dolgok vagy jogok képezhetik, melyek a végrehajtást szenvedőt illetik és a melyek a törvényben előirt módon értékesítve készpénzzé tehetők ; ámde az életbiztosítási bárczák, mint a forgalomnak nem tárgyai, önmagukban meghatározható értékű dolgoknak nem tekinthetők. 1887. deczember 23. 8743. p. sz. 0. Istvánné szül. K. Adél felperesnek, Budapest főváros mint végrehajtató alperes elleni tulajdoni igényperében — a budapesti V. kerületi kir. járásbíróság a következő ítéletet hozta : Ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy az A) alatti 5077. számú foglalási jegyzőkönyv 70. egész 119. sz. alatt felvett s általa igényelt ingókat a saját pénzén és maga részére vette, hogy azok az övéi és a lefoglaltakkal azonosak, az esetre ez ingók a zár alól felni intetnek igénylő2*